Honlapok:
www.habu-band.com
facebook.com/pg/HabuUK

Ha már a brit prog-rocknál tartottunk, nem hagyhatom ki ezt a napokban "kikukázott", full ismeretlen angol triót Ipswichből. Nagyjából és lényegében semmit sem tudok róluk, kik ők, milyenek voltak a korábbi lemezeik, miért nem találtak még maguknak egy rendes kiadót stb. Én csak "triple A"-nek hívom őket (aki járt az USÁ-ban, tudja miről beszélek), mert mindhármójuk keresztneve A-val kezdődik (Andy Clarke - ének, gitár; Alex Body - ének, bőgő, szinti; Alex Dunbar - dobok).

A trió fölállás, a hangzás, a dallamvezetés és a szuper dallamos, de zeneileg progresszív mentalitásban fogant szerzemények miatt egyértelműen a Rush jut eszembe róluk. Andy Clarke orgánuma olykor még hasonlít is Geddy Lee hangjához, mármint amikor a Rush frontembere éppen nem kapcsol "ultraszonikus" módba. A "Distant Thunder" egyébként is olyan, mintha a Habu a lemezfölvétel előtt a Rush első három albumával hetekre bezárkózott volna egy lefüggönyözött szobába. Én azért kihallok még belőle egy kis Blue Öyster Cultot is, ha ez mond valamit az amerikai legendával kevésbé ismerős magyar olvasóközönségnek.

Ahhoz képest, hogy az anyag saját kiadásban jelent meg, a sound egészen jó, a koncepcióhoz igazítva persze retrós kicsit, de sokkal tisztább, lélegzőbb és hitelesebb, mint pl. az előbb említett Novena. Ez a három angol pali magasról pottyant a trendekre, kordivatokra, elvárásokra, csinálják, ami tetszik nekik, ami őszintén belőlük fakad, mint valami tökéletesre gyakorolt garázsbanda, akik miután ledolgozták a hivatalban a napi nyolc órát, megisznak 4-5 sört fejenként és örömzenélnek kicsit, amíg "anyu" be nem kiabál, hogy "Kész a kaja, fiúk, gyertek vacsorázni!". Na, pont így, ezzel a hozzáállással kell hallgatni is, és akkor lehetőséget kapunk egy kimondottan kellemes háromnegyed órás kikapcsolódásra.

Tartuffe