Vanden Plas: The Ghost Xperiment - Illumination (2020)

yyy_36.jpg

Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.vandenplas.de
facebook.com/VandenPlasOfficial

A Vanden Plas nevű német prog metál bandával felemás a viszonyom. Az 1997-es "The God Thing" című albummal ismertem meg őket. Akkoriban úgy reklámozták az együttest, hogy ők a német Dream Theater. Ebben volt/van is valami, hiszen a stílus nagyon (talán túlságosan is) hasonló, ráadásul – éppen úgy, vagy még úgyabb, mint amerikai példaképeik – ők is évtizedek óta képtelenek az érdemi megújulásra, kb. 25 évvel később is lényegében ugyanazt a lemezt készítik el, csak éppen más szövegekkel és akkordmenetekkel. Alapvető problémám mindig is a vezéregyéniségnek, Andy Kuntz énekesnek álmosító, nazális orgánumával és rémséges (sz-eket zöngésítő) angol kiejtésével volt.

Ennek ellenére volt egy időszak a karrierjükben, amikor újra fölfigyeltem rájuk és megújult kedvvel hallgattam lemezeiket. A nagyjából 2002-től 2010-ig tartó időszak három albuma, a "Beyond Daylight", "Christ 0" és a "The Seraphic Clockwork" mai napig viszonylag rendszeresen lekerülnek a polcról, de azután beindult a szokásos Frontiers malom, és elkezdték a korábbi "4 évente 1 lemez" ritmusát felpörgetni és durván egy kaptafára gyártani az egyre teátrálisabb koncept-lemezeiket.

A "Szellemkísérlet" pl. most mindössze egy év után folytatódik, és mind zeneileg, mind lírikusan olyan paneles, hogy szinte már fáj. Na, ez talán túlzás, de az biztos, hogy többször is beleásítottam a kényszerű végighallgatásokba. Erősen megkopott hát nálam a Vanden Plas renoméja, így a legújabb installációnak esélye sincs az éves toplistára fölkerülni.

Az egész olyan tipikusan germán. Pont, mint a német autóipar tucattermékei: kifinomult, profi, megbízható, precíz, sőt pedáns, csak éppen színtelen, már-már unalmas. Ez a fajta következetesség persze bizonyos iparágakban kifejezetten erénynek számít, de a progresszív metál műfajban ez 25 év után – én legalábbis úgy érzem – fárasztóvá, érdektelenné válik. Azt hiszem, hogy aki a fönt említett három lemezt beszerzi, csalódni nem fog, de arra sincs igazán szüksége, hogy rajtuk kívül más albumokat is levadásszon. Sajnálom, hogy ilyen szigorúan (de szerintem igazságosan) kellett fogalmaznom.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika