Kiadó:
Spinefarm Records

Honlapok:
www.ghost-official.com
facebook.com/thebandghost

Csak rászántam magamat. Halogattam, halogattam, mert nem igazán hálás olyan bandákról írni, melyek ilyen megosztóak, amik kvázi jelenséggé váltak. Egy átlagos, földönfutó zenekarhoz ugyanis könnyen lehet a kedvelem, ezért hallgatom vs. nem szeretem, ezért nem hallgatom (ergo hidegen hagy) skálán viszonyulni, de egy jelenséghez nem. Nem, mert az trendeket, tendenciákat jelez, vagyis előbb-utóbb mindenkit érint majd valahogyan. Ezért a "jelenségekről" általában mindenkinek van véleménye, méghozzá egy jóval szélesebb érzelmi skálán.

A Ghostról folyó viták mélyén szerintem az az esszenciális kérdés lapul (sokszor anélkül, hogy ez tudatosulna a résztvevőkben), hogy végleg feldobta-e már a talpát a rockzene, vagy van azért még némi fény az alagút végén. Ha ugyanis az egyetlen olyan újabb banda, amelyik kitörni látszik a másod-harmadvonalból, avval tudja elérni ezt, hogy az elmúlt cirka 60 év paneljeit a lehető legkisebb innováció nélkül, ámde profin egymás mellé rakja, akkor a válasz erre a kérdésre igen, földet rá. Evolúciós értelemben ugyanis egy faj vagy egy műfaj akkor tekinthető halottnak, ha már képtelen a valódi innovációra, megújulásra.

Lehet, sokunknak egyszerűbb a fiatalok tudatlanságát és az új trendekre fogékonyak szar ízlését okolni a Ghost (vagy mondjuk a The Night Flight Orchestra) sikeréért, esetleg a körítésre - az imázs és a marketing, ugyebár - fogni (ezzel megkérdőjelezni, relativizálni), mintsem beismerni, hogy vén hülyék vagyunk, akiknek már semelyik vicc nem új. Vagy, elismerni, hogy igen, ennyi volt, szeretett műfajunknak, amely annyi örömet okozott, és adott esetben okoz még ma is, annyi, reszeltek. A dolog pikantériája, hogy legtöbbünket amúgy nem zavar különösebben a heveny recirkuláció és az innováció totális hiánya, bőszen éltetjük az ezeregyszázhetvenkettedik ugyanolyan progger, true vagy power csapatot – persze csak addig, amíg azok híresek nem lesznek. Akkor ugyanis csípőből tudunk legalább harmincat előrántani, akik "jobban megérdemelnék".

De hogy a lemezről is essék néhány szó: az eddigi életművön belül mindenképpen az erősebbek közé tartozik. Nem mindegyik albumuktól dobtam hátast, például az előző kicsit elment mellettem, de az azt megelőző "Meliora" bejött. Ez most megint működik nálam. Nézzük meg a legjobb számokat tüzetesebben: a "Call Me Little Sunshine" a zenekar krédója is lehetne, amennyiben a feketeöves metalheadek, akik még emlékeznek a '90-es évekre, igazi újdonságot nem találnak benne. Mégis simán el tudom képzelni, hogy ezek a kicsit doomos, gothicos témák (profin megszelídítve, slágerré gyúrva) egy mai fiatalból a "hűbazzeg, ez baromi jó" érzést csalják ki. A másik csúcspont, a "Darkness At The Heart Of My Love" csúnyán nyúlja a manapság igen népszerű – és amúgy tényleg jó – Imagine Dragons dallamvilágát. Na igen, így kell relevánsnak maradni 2022-ben.

Beköszön a szokásos ABBA is (Spillways), a "Twenties" zenei koncepcióját pedig a honfitárs Diablo Swing Orchestrától kölcsönözték. Csakhogy, ha őket mutatnám a barátaimnak, az érdekességük elismerése mellett is fanyalognának kicsit az éneken. De a Ghost interpretálásában bárki számára fogyasztható a végeredmény. Szóval itt van valahol az eb elhantolva: Papa Emeritus időtlen dallamokat használ ABBÁ-tól napjainkig, megfelelően lelágyított, ártalmatlanná tett rockzenei közegre ültetve. Hozzá a kicsit okkult körítés megadja azt a pluszt, amiért a muzsikán túl is rajongani lehet – te lehetsz a lázadó rocker a suliban, miközben tulajdonképpen popzenét hallgatsz. Éppúgy, mint mondjuk a "Slippery When Wet" esetén, csak modernizálva, a mai korra hangolva.

Kiszámított, mesterkélt? Az. Ettől kevesebb lesz? Szerintem nem, mert nemcsak profi, igényes, de remek szórakozás is egyben. Tökéletes lesz például aláfestő muzsikának egy társasozáshoz, amikor 12 évestől 62-ig üljük körül az asztalt, és kell valami, amit mindenki elvisel, de én is élvezem. Na jó, erre azért ott van Sting is, vagy a Dire Straits… Akkor inkább egy komolyabb stratégiai játékhoz a fiatalabb haverjaimmal. Ha már kortárs jelenség, ahogy az időigényes, komplex társasjátékok újkori népszerűsége is.

Kotta