Kiadó:
Sensory

Honlapok:
www.sphericuniversexp.com
myspace.com/sphericuniverseexperience

Az "Unreal" a hosszú és bonyolult névvel megáldott francia együttes harmadik lemeze, amely szervesen illeszkedik az eddigi munkásságukba; vagy egyszerűbben fogalmazva: a korábbiakhoz képest nem hozott jelentékeny változást. Tekintve, hogy egy relatíve (vagy de facto) ismeretlen bandáról van szó, íme néhány kevéssé hasznos analógia: ezt a súlyosabb hangvételű, de dallamos progresszív metál zenét leginkább az Adagio újdonsült keménysége, olykor a Myrath arabos motívumai, valamint az Empyrios bika, modern megszólalása jellemzik (lásd pl. "3rd Type").

Ez az egyveleg - már annak, aki kicsit is követi a fönt említett bandák tevékenységét - azért elég ígéretesen hangzik. A gond csak az, hogy ez a "cuvée" (sörösöknek: házasítás) ezúttal sem akar eléggé karakteresre sikeredni. Az összetevő ízek egyenként kellemesen bizsergetik az ízlelőbimbókat, haloványan föl is fedezhetők minden egyes kortynál: de az összhatás nem hozza el a várt katarzist; a nagy ízkavalkád kicsit laposkásan ér véget a szájban.

Magunk mögött hagyva a borszakértők kicsit belterjes nyelvezetét és valamivel konkrétabban fogalmazva: sajnos a kifogásaim még mindig ugyanazok, mint az előző lemeznél: nekem hiányzanak az összeszedett, szépen kidolgozott gitárszólók, és Franck Garcia torka sem lett idővel sokkal erőteljesebb, karcosabb. Annak ellenére sem, hogy ezen az albumon (hál' Istennek) hallani néhány remekbeszabott rekesztést (ez a már említett Adagio és Empyrios lemezek alapján - úgy tűnik - tendenciává válik).

Mindent összevetve azért el kell ismernem: eddig ez az album sikerült a legjobban. A kezdés kellően húzós: a "White Willow" akár a nagyon dicsért új Adagio lemezre is fölfért volna, a "Down Memory Lane" arabos dallamaiból (a gityóst Benaim-nak hívják!) többet is el bírnék viselni. A "Near Death Experience / Lost Ghost" füzér pedig igazi prog-sláger (ha van ilyen), amely a 2007-es SUE lemeznél hiányolt fogósabb dallamokat is rendre szállítja.

Hogy ne tűnjek olyan szőrösszívűnek, elismerem: ha a SUE-ban - példának okáért - Maestro Mularoni (DGM, Empyrios) szólózgatna önfeledten és Pasi Rantanen (ex-Thunderstone) ordibálna (ahogy jó Bill Kapitány szokta mondani), akkor az "Unreal" azonnal az év legjobb prog lemezei közé avanzsálna.

Tartuffe