Kiadó:
Frontiers

Honlap:
facebook.com/GiantRockBand

A Giant legutóbbi, 2022-ben megjelent albumának (Shifting Time) recenziójában már kitárgyaltam, hogy a White Heart nevű keresztény hard rock csapatból pufihajú dallamrockra váltó Huff testvérek többet érdemeltek volna, de a grunge a '90-es évek elején rajtuk is úthengerként gázolt át. Így tört derékbe egy ígéretes karrier, amibe szokás szerint a méltatlanul földbe áll(ítot)t hajbandák nagy doktora, Serafino Perugino lehelt új életet. A Frontiers kiadó tulajdonosa megannyi hasonló csapatot élesztett újra a tetszhalott állapotból, sőt olykor már elporladt vagy mumifikálódott tetemeket töltött meg látványosan dagadó életerővel.

Sajnos ennek a föltámadásnak mostanában már nem része az alapító Dann Huff, aki énekesként, gitárosként, fő dalszerzőként mindig is a csapat valódi motorja volt. Mindenesetre az ő áldásával és eleinte alkalmi közreműködésével alakult újjá a Giant, először Terry Brockkal (Strangeways, Seventh Key) a mikrofonnál, akinek helyét mostanában a nem kevésbé tehetséges Kent Hilli (Perfect Plan) vette át.

Eddig nagyjából évtizedenként hallattak magukról, de a legutóbbi lemez óta most csak három év telt el. Ehhez képest az eredményt nem mondanám sem elhamarkodottnak, sem gyöngébbnek. Az együttes magját képező eredeti tagok, David Huff dobos és Mike Brignardello bőgős nagyon jó érzékkel választottak új gitárost, John Roth ugyanis (aki már a Wingerben is bizonyított) hozta magával a rutint, a dalszerzői vénát, a káprázatos technikát és a kifogástalan megszólalást.

Nem állítom, hogy az újkori Giantnak sikerült megütnie azt a színvonalat, vagy életben tartania azt a tüzet, ami kezdetben jellemezte őket, s ami miatt az 1992-es "Time To Burn" című albumuk bekerült az elfeledett jeles mesterremekek rovatunkba. Ez a Giant már nem az a Giant. Ma már talán a stílus is más: AOR-osabb, Frontiers sablonokhoz igazított lett az egész. Szerencsére ez nem jelenti, hogy teljesen sterillé vagy unalmassá váltak volna. A dalok, a dallamok ma is fülbemászóak, ha nem is különösebben izgalmasak. A Giant ma már biztonsági játékot játszik, már nem óriás, csak középtermetű, nem döngöl, csak simogat, de azért szórakoztató. Ha épp olyan hangulatod van...

Tartuffe