Honlapok:
facebook.com/trulsmaximus
trulshaugen.bandcamp.com

Rövid leszek, mint a szóban forgó lemez maga. Kíváncsi vagyok, hányan tudnak mifelénk erről a "ki-nem-adványról"! Kiadásról ugyanis aligha beszélhetünk, hiszen az 5 számos, közel 25 perces magán EP csak streaming szolgáltatókon keresztül elérhető, illetve a szerző Bandcamp oldalán meghallgatható. De kit is takar a fura Truls Haugen név? Akik a skandináv progresszív metálban otthon vannnak (országszerte talán vannak pár tucatnyian), már vágják is rá: "Hát a norvég dobos arc, aki a tesójával együtt alapította a Circus Maximus nevű überbrutál jó zenekart!" Ott a pont!

Kíváncsi vagyok, hogy a pár tucatnyi fanatikus közül hányan tudják, hogy Truls Haugen nemcsak fantasztikus dobos, de mellbevágóan jó énekes és elképesztően fölkészült szóló- és basszusgitáros, billentyűs is. Megkockáztatom, a legelszántabbak közül is max 2-3. És akkor még nagylelkű voltam. Pedig bizony ezt az EP-t Truls barátunk egy szem önmaga játszotta és énekelte föl az utolsó hangig. Nem is nagyon tudom ezt földolgozni: a kegyes énem lenyűgözve tapsikol e döbbenetes teljesítmény hallatán, de sajnos - ősatyánk, Ádám óta - van nekünk egy gonosz énünk is: az pedig fulladozik az irigységtől. Hát hogy? Miért jár ennyi talentum egy szál embernek, a másiknak meg jóformán vagy konkrétan semmi. A magamfajta megtestesült középszerűség ilyenkor szűköl kínjában.

Épp ideje, hogy a muzsikáról is szó essék egy kicsit! Valahol azért érthető, hogy a Truls Haugen archívumából előbányászott szerzemények nem ütnek el jelentősen az anyabanda, a Circus Maximus stílusától, kivéve talán a meglehetősen furcsa, metalcore stílusban fogant Sugababes földolgozást. Mit mondjak? Az eredmény jelentősen eltér a brit leánytrió egykor UK Singles és Mahasz listás slágerétől, az "Overload"-tól. A többi szám leginkább a CM eddigi legsikeresebb lemezére, a "Nine"-ra (2012) emlékeztet. A 2016-os folytatás (Havoc) sajnos nem sikerült olyan jól, ráadásul már annak is hat éve, és kilátásunk sincs a folytatásra.

A fönt említett okok miatt bizony jólesik ezt a négy eredeti számot hallgatni. Egyrészt lenyűgöző, hogy mindezt egyetlen ember a házi stúdiójában hozta össze. Másrészt - ha nem is tökéletesek a dalok, és a banda többi zenészének adaléka nekem hiányzik belőle - meglehetősen jó irányt szab egy régen esedékes CM album munkálatainak. Nagyon-nagyon szeretném, ha Truls dallamos, de szigorúbb megközelítése érvényesülne a legutóbbi lemezen elhatalmasodott Muse és Leprous hatások helyett.

Tartuffe