Soen: Memorial (2023)

yyy_105.jpg

Kiadó:
Silver Lining Music

Honlapok:
www.soenmusic.com
facebook.com/SoenMusic

Amint arra már korábban utaltam, a svéd Soen azon zenekarok közé tartozik, amelynek tagjai a metál brutálisabb alműfajai felől érkeztek (mint pl. a Nightingale és a Wolverine, sőt bizonyos értelemben az Opeth is), de idővel mintegy megszelídültek. Az ilyen zenekarok azért minden újdonsült dallamosság ellenére megőriznek valami érzelmi-tematikus súlyosságot, a nyersesség és indulat átalakul bennük egyfajta "nordikus" melankóliává. Olyat még nem láttam, hogy ilyen muzsikusok pl. Steel Panther-féle lelazult, vidámkodó (ha nem egyenesen bohóc) magamutogatásra adják a fejüket.

A Soen nálam a 2019-es "Lotus" albummal került a figyelem középpontjába. Az a lemez akkor nagyon eltalált (nyilván kellett hozzá egyfajta hangulat). A 2021-es folytatással (Imperial) sem lankadt a szimpátiám, jóllehet ezt nem tartottam olyan erősnek, mint az elődjét (az első találkozás varázsa, ugyebár?). Az immár szokásszerű két év elteltével kezünkbe vehetjük az újabb etapot, amely most is a bakelitekre jellemző negyvenegynéhány perces játékidőre szorítkozik (ebből szerintem egyszerre elég is ennyi) és 10 tömören fogalmazott 3-5 perces tételt tartalmaz.

Úgy érzem, a Soen motivációiban, zenei inspirációjában most nem annyira a melankólia dominál, mint inkább a frusztráció, a fölindultság és az elfojtott (de rosszul leplezett) harag. A dalok nyersebbek, húzósabbak, "dörgedelmesebbek", ami szerintem kifejezetten jót tett az albumnak. Természetesen a Soen most sem lépett ki abból a "komfortzónából" (önazonos, hiteles saját stílusból), amire az utóbbi években rátaláltak, ráadásul akadnak kifejezetten lírai pillanatok is az lemezen, mint az Elisával duettben énekelt "Hollowed" és az albumot záró "Vitals".

A "Memorial"-t már első hallgatásra is határozottan erős albumnak éreztem. Először úgy gondoltam, hogy talán csak épp jókor és a megfelelő hangulatban talált el, de a sokadik hallgatás után is igazolva érzem az első benyomást. Ezek után már csak egy kérdés zakatol a fejemben: Mégis hogy van az, hogy a 2023-as turnédátumok közül botrányos módon kimaradt Budapest, ráadásul úgy, hogy Prága és Bécs vastag betűkkel szerepel a listán? Vajon ki ezért a felelős? Bocs, ez már két kérdés...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika