Honlapok:
www.kikoloureiro.com
facebook.com/KIKOLOUREIROofficial

Abban biztosak lehettünk, hogy Kiko Loureiro minden esetleges föltételezéssel, találgatással szemben egy pillanatig sem gondolkodott el a visszavonuláson. Nemcsak túl fiatal ehhez, de egész lényében túlságosan tele is van zenével, sőt inkább nagybetűvel, így: Zenével. Ugyan szép fokozatosan (hogy ne mondjam: kíméletesen) leválasztotta magát a Megadeth gépezetről, hogy a családjára, gyermekeire koncentrálhasson, előtte még beajánlotta Mustaine mesternek Teemu Mäntysaari (Wintersun) gitárfenomént, akiről alighanem finn feleségén keresztül értesült, s aki tavaly szeptember óta tölti be - nem kevés kompetenciával - a Megadeth legingatagabb pozícióját, értsd: a szólógitárosét.

Szóval nem merült föl bennem egyszer se, hogy Loureiro nem hallat magáról, méghozzá hamarosan. Azt nem gondoltam, hogy visszatér az Angra soraiba, hiszen épp a zenekarosditól és a megterhelő turnézástól akart egy időre eltávolodni, ám azt tutira vettem, hogy mihamarabb kezünkbe vehetünk egy szólólemezt. És íme, már meg is érkezett prófétai látomásom (teljesen egészében meghallgatható) tárgya, egy instrumentális concept album (oder was?) képében, a mesterséges intelligencia (AI) és az emberi gondolkodás folyamata közötti összefüggésekről, kapcsolódási pontokról (noch ein mahl: was?). Szokásom szerint az ilyesmire (mármint az uncsi és erőltetett "szöveges" részre) nem fogok időt pazarolni.

Ami a zenét illeti, maradt a 2020-ban megjelent utolsó szólólemez, az "Open Source" stílusánál. (Érdekes, hogy ott már a tematika is hasonló volt.) Ez tehát nem egy jazzes vagy latin rockos album, hanem instru keményfém, zakatoló dobokkal, dübörgő basszussal, horzsoló riffekkel, és persze a fő összetevővel: a sistergő, technikás, mégis dallamos gitárszólókkal. Nem az én zeném, na! Kivéve talán a végére szorult "The Barefoot Queen" és "Finitude" című opuszokat. Ennek ellenére nem találok rajta fogást, aki például szereti Gus Drax (Black Fate, Sunburst), Jeff Loomis és Stephan Forté szólóanyagait, ezt is habzsolni fogja. Jó étvágyat hozzá!

Az alapcsapat természetesen most is a régi harcostársakból, az Angra zenészeiből áll: Felipe Andreoli bőgőzik, Bruno Valverde dobol, illetve Loureiro gyermekeinek anyja, Maria Ilmoniemi (The Eternal) billentyűzik. A lemez Pedro Henrique (ez ugyanis Loureiro egyházilag és polgárilag bejegyzett keresztneve) magánkiadásában jelent meg, és elvileg csak a honlapjáról beszerezhető. Megmondom őszintén, hogy amit itt hallok, szívesebben látnám viszont egy Megadeth lemezen, mert ott, abban a kontextusban, körítésként tökéletes lenne, de nekem így, az előtérben, főszereplőként sűrű, hangos és túlságosan egynemű. Célzottan Megadeth és metal shredder rajongóknak ajánlott.

Tartuffe