Kiadó:
Bell Records

Az utóbbi időben igyekeztem új életet lehelni egy régi rovatunkba, amely a "retrospektív" címkét viseli. Némileg háttérbe szorult az "elfeledett jeles mesterremekek" sorozattal szemben, pedig van létjogosultsága, hiszen a múltban számos olyan album jelent meg, amit talán túlzás lenne mesterremekként emlegetni, mégis érdemes arra, hogy - amennyire ez tőlünk telik - megmentsük a feledés homályába veszéstől. Internetes portyázásaim (egyesek szerint kukázásaim) során találtam rá a Texas 1973-as lemezére. Őszintén szólva az a szinte banális körülmény bírt rá a "kattintásra", hogy az album egyidős velem. Jó dolgok (is) történtek 1973-ban, na!

A bandáról nem sok mindent lehet tudni, még wikipédia oldaluk sincs, a böngésző rendre egy skót alternatív rock bandára akar irányítani. Nagyjából azt tudtam róluk kideríteni, hogy gyökereik a texasi Fort Worthben keresendők, ahol Gary Osier dobos és Michael Maben gitáros (egyben a Texas producerei) szervezték meg a héttagú, két dobossal föllépő együttest. Egyetlen lemezük jelent meg, a Fort Worthből Los Angelesbe történt rövid átköltözésük sem hozta el az áttörést, sőt még szűk pátriájukban is csak kisebb klubokban, füstös csehókban léptek föl (amíg végleg bele nem untak a sikertelenségbe).

A zenéjük sokban emlékeztet Ronnie James Dio Rainbow előtti bandájára, az Elfre valamelyest markánsabb southern rock csavarral (lásd: The Allman Brothers Band, Lynyrd Skynyrd, The Marshall Tucker Band, Blackfoot). A hangszerelés (fúvósok, hatalmas, kidolgozott kórusok) és a jelzésértékű jazz funk hatások (pl. It's You My Love) a Lucifer's Friend 1974-es "Banquet" című lemezét juttatják eszembe, amelyről egy korábbi, 2019-es "retrospektív" bejegyzésben írtam lelkes ajánlót.

A mindössze 37 perces album csak bakeliten elérhető elszánt, minden anyagi áldozatra kész gyűjtőknek. Sajnos a banda minden erénye ellenére gyakorlatilag nyomtalanul tűnt el a rocktörténelem süllyesztőjébe, ahol azért - valljuk be! - a sok szar mellett igazi kincseket is lelhetünk (csak legyen gusztusunk a nem éppen virágillatú masszában kalamolni és matatni). Ha valamilyen őrült kiadná CD-n (miért tenné?), én tuti lecsapnék rá mint a "Volt egyszer egy vadnyugat" zseniális nyitó jelenetének banditája a légyre! Szerencsére a streaming szolgáltatóknál elérhető az anyag, de a YouTube-on is meghallgatható az egész lemez. Igazi kincs...

Tartuffe