Ügyeletes kedvenc 64. – Avenged Sevenfold: Beast And The Harlot (City Of Evil, 2005)
Úgy látszik, hogy amerikai heavy metal lapok és együttesek szorgalmasan olvasgatták a Dionysos Risingon a kritikáimat, mert már 20 éve rájöttek arra, hogy mindenütt jó, de legjobb a Helloween!
Itt van hát ez az arénákat megtöltő, a mainsreambe bőven betört, a metalcore-ból akkoriban éppen a hard rockba felkapaszkodott banda, akik már két évtizede is olyan profi videoklipeket gyártottak, amitől az idősödő kritikus egyből felül a nyolcvanas évek MTV jelenlétét megtestesítő nosztalgiavonatra, hát még ha a "darabolós" verze után meghallgatja a berobbanó refrént: a Heelloween fan hallgatónak pedig rögtön széles mosolyra húzódik a szája, hiszen a felcsendülő "happy euro-power" dallamok a metal "head"-eket rögtön tökfejjé varázsolják, olyan módon, ami becsületére válhatna bármely német, sémákba merevedett együttesnek.
Persze azt nem állítom, hogy ezzel az egy dallal Észak-Amerikában is megtörtént a NWOGHM (New Wave Of German Heavy Metal), és mint ahogy az azóta eltelt idő mutatja, ez a dal sajnos csak egy fecske volt, ami ugye nem csinál nyarat, arra viszont mindenképpen elég, hogy egy jót röhögjünk az öntudatlan Helloween szeánszon. Blogunk mindenesetre folytatni fogja missziós tevékenységét, hátha sikerül az albán metal életet is kissé felpezsdíteni (a mai korszerű MI alapú fordítóprogrammal a magyar nyelv már nem lehet akadálya ennek.)
Garael