Annak, hogy nagyon sokan mára már nem igazán lelkesednek a koncertlemezekért, megvan a maga (azt kell mondjam, nagyon is megalapozott) oka. Mostanában egy koncertlemez – tisztelet a nagyon ritka kivételnek, hirtelen nem is jut eszembe ezt igazoló példa – a nóták stúdióváltozata + közönségzaj,…
Bár a Europe-tól csak azok várnak egy újabb aréna-rock lemezt, akik végigaludták az elmúlt 15 évet, azt azért illik tudatosítani még a metalorientált fanokban is, hogy a csapat soha nem volt a "Final Countdown", vagy "Carrie" által vizionált poporientált alakulat – attitűdjük talán egy kissé…
Közel egy éve nem született az "ügyeletes kedvenc" kategóriában bejegyzésünk. Ez nem azért van, mert mostanában nincsenek kedvenceink, hanem mert egyre kevesebb időnk jut zenehallgatásra, a szokásos penzumot is alig-alig tudjuk teljesíteni, nem hogy napokig pörgessük ugyanazt a nótát, és még írjunk…
A Soulspellről oldalunk hasábjain is több szó esett már, a Heleno Vale dobos által levezényelt három operából kettő csuklóból veri – van ilyen, nézz meg egy kínai kung-fu filmet – az Avantasia legutóbbi albumait. Most azonban tényleg nagy fába vágták a fejszéjüket, mert a "We Got The Right" a…
Akárhányszor meghallgatom a Steelheart "Tangled In Reins" című albumát, annyiszor találok magyarázatot arra, miért is dőlt be a kilencvenes évek végén a klasszikus aréna-hard rock: kérem szépen, hogy képzelje magát a helyébe az emberfia egy olyan énekesnek, illetve gitárosnak, akiből jó, ha fél…
Bárcsak a krónikusfáradtság-szindrómában szenvedő Leif Edling munkatempójával ontaná a magyar gazdaság a GDP százalékokat – rögtön megfogalmazódna az egészség antitézise, ahogy lepipálnánk a jóléti államok nagy részét és segélyt nyújtanánk Svájcnak. Mert bizony a Candlemass nem a gyászolásra érett…
Szegény Tartuffe-öt éppen minap utasítottam vissza, mikor felkért, hogy írjak egy szösszenetet az új Megadeth albumról: soha nem voltam thrash fan, így legfeljebb – jogos – pofonokba szaladhatnék bele, ha legyaláznám a kritikailag és kereskedelmileg is sikeres új albumot, mondjuk, mert Mustaine-nek…
Azoknak, akik képesek arra, hogy a Manowar stílusában adjanak elő egy olyan dal-paródiát, ami a Falconer örökbecsű riffjével kezdődik, és amiben nem csak Roy Khan, Michael Kiske, de a metál énekesek felkent árnyékkirálya, Daniel Heiman is megidéződik - méghozzá kedvenc…
Nos, a skizofrén tudattal kettőzött személyiségű királynő birodalmát siratók minden bizonnyal ismerik aktuális írásom szereplőjét, ha viszont nem, akkor ideje felszárítani a könnyeket! Mert mit is kínál a Balance Of Power? Hát egy olyan csodálatos időutazást, ami…
Most már értem Vörös István kirohanását a tavalyi Hang-foglaláson. 2010-ben készített utoljára új albumot. Azóta csak akusztikus átiratokkal és újra felvett dalok válogatásaival szédíti rajongóit. De ez az utolsó új anyag nagyon tetszett. Nemcsak azért, mert egyébként is…