Akármekkora kedvenc is, ha koncertszervező lennék, lehet, hogy nem mertem volna lekötni egy Kiko bulit Budapesten. Egy jórészt instrumentális dalokkal koncertező gitárfenomén nem vonz nálunk tömegeket, és akkor most nagyon diplomatikusan igyekeztem megfogalmazni azt a penetráns zenei…

Ha egy muzsikus az első lemezének 40 éves megjelenését turnéztatja, szinte világszerte teltházzal, vagy közel teltházzal, ráadásul nem kisebb klubokban, hanem közepes méretű színháztermekben (ami amúgy a menedzsment kifejezett kérése a szervezők felé), mindezt pedig nem valami mesterséges média…

A koncert előtti bemelegítéskor egy engem már régóta nyomasztó dilemmát tártam a kocsma-társaim elé: vajon meddig engedheti még meg magának ez a kétségkívül vezető, etalon rockzenekar, hogy a frontembere már évtizednyi távlatokban nyújt szinten aluli teljesítményt? Egy olyan perfekcionista…

Lassan a végéhez közeledik a Metallica 2023-as albumának (72 Seasons) két éves turnéja. Tavaly négy, idén öt koncertet hirdettek meg Európában, a többit Amerikában. Minden városban két koncert - "no repeat weekend" - két különböző setlist, két különböző előzenekar. A sajátestés koncertek mellett…

Lehet, sőt egészen biztos, hogy ennek a két legendának a koncertje külön cikket érdemelne, de a körülmények - benne egy csomó véletlennel - úgy hozták, hogy mi ezt egy csomagban kaptuk a Sorstól, így életem zenei szempontból legtartalmasabb hétvégéjét egyetlen beszámolóban foglalom össze, ahogy azt…

Talán '84 körül lehetett, hogy Trabanttal jövünk haza valamelyik rokontól, bátyám vezet, az "autó" hátsó ülésén pedig elfektetve az új NEC kazettás magnó, amiből az akkori kedvenc szól: MSG "One Night At Budokan". Olyan hatással van rám az "On And On" második, hosszabb dallamos szólója, hogy az a…

Szeretnéd egy színpadon látni Paksi Endrét, Szekeres Tamást és Robert Plantet? Akkor meg kell nézned a Tygers Of Pan Tanget élőben. Na jó, nem pont ők bazseválnak, de minimum a hasonmásaik. Robb Weir, a mára egyetlen megmaradt alapító tag kinézetre tiszta Paksi Endre, Francesco Marras, a másik…

Vinnie Moore "Mind's Eye" lemeze valamikor a '80-as évek második felében, drága emlékű Lénárd Lacinak köszönhetően jutott el hozzám a pre-Hammer szerkesztőségből. Mintha csak tegnap lett volna, annyira pontosan emlékszem az első hallgatás okozta élményre és szinte minden pillanatára. 40 év…

Beteg egy társaság vagyunk, rohanunk kapunyitásra a megye/város távoli pontjairól, hogy az At Night I Fly egyetlen hangját se késsük le, aztán az udvaron iszogatunk a Riverside alatt. Jegyár, fogyasztás, taxi éjjel haza a világ végéről (szögezzük le, az új Barba Negra sz@r helyen van) – hót ziher,…

Úgy tűnhet, mintha fogtam volna magam és kiugrottam volna erre a kétnapos minifesztiválra, vagy legalábbis úgy időzítettem volna az utam, hogy ez beleférjen, pedig a valóságtól mindez elég távol áll. Tény, hogy önszántamból mentem és a desztináció is tudatos volt (ja, elég ritkán téved el úgy az…