Jeff Martin (Racer X, Badlands, Black Symphony) énekes-dobos, vagy dobos-énekes, ezt magam sem tudom pontosan eldönteni, de igazán jelentősége sincs, hiszen mindkettőt műveli olyan szinten, hogy egy szólólemez megjelentetését a Mascot is jó ötletként értékelte. Márpedig náluk…

Hétfős talján különítmény, választott stílusukat tekintve szimfonikus progreszív rock, egy szép hangú énekesnővel. Az első hallásra is nyilvánvaló, hogy kínosan kerülnek bárminemű hasonlóságot a Nightwisht illetően. Ugye, hogy hihetetlen? – Hát nem is igaz.Nem leszek…

Nem tudom, mennyi ideig sikerült kotlani anno a névválasztáson a dán harcosoknak, míg úgy döntöttek, hogy ráhagyják, az Iron Fire névnél jobbat úgysem fognak tudni kitalálni, mondván, ha a "Vasszűz" negyedszázada működöképes, a "Vastűznek" is csak terem…

A legutóbbi IE anyag, a Glorious Burden, annak is leginkább a nagyzenekarral rögzített Gettysburg tétele meggyőzött arról, hogy a Priestből a (felemásra sikerült) reunió miatt kiebrudalt Tim Owens tökéletes pótlása a régi énekes, Matt Barlownak. A minden szempontból igényes és…

Hegedű, tangóharmónika, effektek, groove, mindehhez egy "gyanús", az új idők jelét hordozó lemezborító. Úgyhogy akár azt is gondolhatnánk, hogy a több mint 15 éve aktív svájci hard rock banda elkészítette a maga Load-ját, Risk-jét, Eye II Eye-ját, azaz egyszóval:…

Már az első szám alatt elfogott a deja-vu érzés, hiszen a 90-es években ugyanez történt velünk. Tony Martin kiadott egy szólólemezt, ami nem volt ugyan rossz, de amit igazán hallani akartunk tőle, azt mégsem ő, hanem a Giuntini Project szállította le. Néhány év elteltével a…

Aldo Giuntini az az ember, aki tudja, hogy az ex-Black Sabbath énekes Tony Martin "hová is tartozik", - legalábbis zenei értelemben. A vicc az, hogy még magánál Tony Martin-nál is jobban tudja. Amikor a dalnok a Sabbath-ból távozni kényszerült, és nagy keserűségében kiadta…

Nem igazán rajongok a rockzenészek írói munkásságáért, hiszen a konceptalbumok köré szőtt történetek minősítése nálam többnyire a sületlenségtől a gyengéig terjed. Ebben az esetben sem gondolom, hogy jobban érteném a zene lényegét, ha a párhuzamos világokról szóló…

Joe Satriani és Gary Moore után sajnos Marty Friedmant is megtámadta az a rejtélyes kor, amelynek többé-kevésbé egységes korképe, hogy a rockgitáros előzmények nélkül hirtelen elkezd beszélni a rock öncélúságáról és számára többé felvállalhatatlan kifejezésformáiról,…

Mike Varney fáradhatatlanul fedezi föl, szerződteti le, és ismerteti meg a világgal a gitármágusokat, lassan már egy emberöltő óta. Na, jó, az "emberöltő" talán túlzás, de ha rendesen fizette a járulékokat e munkája után, a nyugdíjához szükséges szolgálati idő…