Nyilván az óceánnyi távolság és bizonyos kulturális különbségek miatt néhány igen tehetséges, zeneileg kimondottan figyelemreméltó amerikai banda sohasem tudott jelentős rajongótábort kiépíteni Európában. Ezek közé tartozik elsősorban a Kansas, de ide sorolható még a Boston, sőt talán bizonyos értelemben a Journey is. Amerikai léptékkel mérve valódi rock-legendákról van szó, akiknek dalait manapság is reggeltől-estig játszák a helyi "Classic Rock" rádiócsatornák. Ennél fontosabb azonban, hogy a Kansas erőteljes hatást gyakorolt a progresszív műfajra, rendszeres szereplők a stílus neves zenekarainak "Olyan mint" vagy "Hatást gyakoroltak ránk" listáin. A progresszív metál "zászlós hajója", a Dream Theater sem véletlenül hivatkozik rájuk (lásd a "Change Of Seasons" lemez "The Big Medley" című ópuszát).

A "Song For America" a Kansas második, sokak által legprogresszívebbnek tartott lemezének (1975) címadó nótája, amit később Robby Steinhardt, az együttes hegedűse a Kansas legjellemzőbb szerzeményeként (signiture tune) értékelt. A szerzemény maga 10 perc hosszú, tele van komplex ritmikai megoldásokkal, van benne hegedű, hammond, mellotron, stb. Mindez együttvéve járul ahhoz hozzá, hogy a végeredmény egy szinte "szimfonikus" megszólalás. Túrisas cimbora szerint a baj az a dallal, és a Kansas-szel általában, hogy "gitárszegény." Ez egyrészt ízlés kérdése, másrészt figyelembe kell venni, hogy a lemez 1975-ben jelent meg, amikor Rich Williams még nem számított gyenge gitárosnak. A döntő mégiscsak az, hogy egyszerűen ilyen a Kansas hangzása: billentyű-orientált és összetettsége ellenére sem súlyosodik el.

A dalszöveg kezdetben Észak-Amerika paradicsomi állapotát, érintetlen természeti szépségét énekli meg. Erre a zavartalan, megszelídítetlen tájra azután a merész álmokat kergető bevándorló tömeg ábrándjaival együtt elhozta a romlást is; a tájat autópályák, felhőkarcolók csúfítják, de az idilli környezetet még ennél is jobban szennyezi új lakóinak erkölcsi romlása... A témát tulajdonképpen bámulatos tömörséggel fogalmazza meg Varga Miklós "Európa" című dala: "...nem sírt akkor sem, ha elvetélt."

A "Song For America" jelentőségét az is bizonyítja, hogy ezzel nyit a Kansas legendás koncert-albuma, a "Two For The Show" (1978), amit nemrég a Deep Purple "Made In Japan"-jével együtt minden idők legjobb "élő anyagává" választottak. Minden okunk megvan az ünneplésre, hiszen ezt a lemezt most, pontosan 30 évvel később 2 CD-s változatban, újrakeverve, egy rakás nótával kiegészítve, valamint egy 24 oldalas booklet társaságában újra kiadták.

Tartuffe