Állítólag Zappa mondta egy rosszabb pillanatában, hogy a rockújságírás lényege, hogy írni nem tudók írnak, olvasni nem tudóknak. "Hízelgő" megjegyzés, de ha nagyon szigorúan végigtekintünk a felhozatalon, keresleti és kínálati oldalon egyaránt, nem állíthatjuk határozottan, hogy minden alapot nélkülöz a kijelentés.

A kedvenc stílusunknak eleve nincs igazán számottevő és hűséges tábora, még akkor sem, ha egy-egy Metallica vagy Guns n' Roses időszakosan nagyszámban képes előállítani kérészéletű, part-time metallistákat, akik fakuló és elnyúló zenekaros pólójukkal együtt idővel rajongásukat is levetkőzik. Számukra nyilván nincs üzenetünk, esetleg annyi, hogy amikor úgy érezték, hogy a legfontosabb nekik ez a zene, még akkor is fényévekre helyezkedtek el attól az érzéstől, amit egy ortodox metal-rajongó nap mint nap átél a lélek és zene kölcsönhatásában. Sekélyes világukról mindent elmond egy régi Hammer hirdetés, ami kb. úgy szólt, hogy "Guns, Metallica, Pearl Jam, Nirvana cuccok, képek, poszterek stílusváltás miatt sűrgősen eladók"

Akik viszont velünk vannak, azoknak az írni is tudó zeneértők és írni kevésbé tudó önjelölt szakértők igyekeznek információkat nyújtani írott és elektronikus formában egyaránt. Tekintsük át ezeket a teljesség igénye nélkül, rövid jellemzéssel.

Hammer World Magazin: (leánykori nevén Metallica Hungarica, illetve Metal Hammer Hungarica). A legfontosabb és legigényesebb szaklap, amelyet puszta rajongásból a semmiből épített fel két forradalmár pesti srác, Cselőtei László és Lénárd László. Mára bizonyára meg is élnek belőle, de nagyon rendjén is van ez. A grunge éra pusztítása idején (1993-1997) már piacorientált volt a lap, így láthatóan meg is szenvedték rendesen, hogy éveken keresztül olyan zenekarok fotóival a címlapon kellett eladni az újságot, akikért nem dobbant meg a szívük. Mellettük szól, hogy ez a sorok között érződött is, tehát mégsem csináltak segget a szájukból, hanem összeszorított foggal kivárták a légópincében, hogy a Hammerfall vezette felszabadítók Hegyeshalomnál átlépjék a magyar határt.

Mára egészen profi csapat veszi körül őket, az általuk választott munkatársak megbízható értékítélete igazodási pontot jelent az új zenékre vadászóknak.

Azt pedig, hogy egyszer még a Prodigy-énekes irritáló feje is címlapra kerülhetett , nagyvonalúan felejtsük el a szerkesztők egyéb elévülhetetlen érdemeire való tekintettel.

Rockinform: Nehéz a szívem, hiszen a lap megszűnéséig, 2 éven keresztül magam is itt dolgoztam. Nemcsak a havi rendszerességgel menetrendszerűen érkező promo-csomag (ingyen lemezek) elapadása miatt sajog a seb (azért is, persze), de meglátásom szerint a Hammernél nyitottabb profiljával remekül kiegészítette a társlapot. Kevesebb heavy, több rock, sőt még egy-egy megasztáros - a homokos stylist által ráaggatott cuccoktól megtisztított formában - is bemutatásra került, persze nem elvtelenül a pop-szemétdombról kiválogatva. Az írások, kritikák minőségben semmiben sem maradtak le a Hammer-től, sőt az emlegetett Grunge érában kimondottan fölé nőttek a laptársnak. Ekkor olvastam itt pl. Uli Jon Roth-ról egy jó kis cikket; ez odaát elképzelhetetlen lett volna akkoriban. Ezúton is köszönet a lapot megálmodó, majd éveken át megjelentető főszekesztő Hímer Bertalan kitartásának.

A Rockinform nyugodjék békében, természetesen a mielőbbi feltámadás reményében.

Shockmagazin (shockmagazin.hu) Térjünk rá a világhálóra, melynek előnye, hogy nem kell a nyomdai átfutásra várni, így aktualitása és gyorsasága miatt elvileg meg kellene fojtania az írott sajtótermékeket. A Shock talán képes is lenne minderre, hiszen a Dionysosrising után (ha-ha!!) itt találhatók a legszínvonalasabb írások, de a frissítés nem az oldal erőssége. Döbbenetes, de a valamikor nyomtatott formában is létezett lap főszerkesztője egy törékeny hölgy, jelesül Bátky-Valentin Szilvia. Biztos van annyira amazon, hogy lazán elküldene a picsába a kijelentésemért, de engem akkor is meglep, hogy a gyengébb nem ilyen színvonalon publikál, ráadásul nem az Oriflame új katalógusának nyári divatillatairól, hanem pl. a Nevermore lemezeiről. Gratula!

A csapata kiváló, és itt található a legnagyobb lemezkritika-adatbázis, de az interjúik is igényesek.

Hard Rock Magazin (hardrock.hu): Internetes rock napilap. Aki a rock/metal világ friss és lényeges történéseire kíváncsi, naponta nézze meg az oldalt, hiszen a napi akár többszöri frissítés garantálja, hogy naprakészek legyünk. A rock és metal ugyan az örökkévalóság műfaja, és nem kell kapkodni attól félve, hogy ami hétfőn megjelenik, pénteken már ciki a klubokban, de egy csapat érkezésének híre, vagy akár egy várva-várt koncert elmaradása, nagyon is érdekelhet bennünket.

A publikált írások színvonala sajnos már kevésbé ad okot az örömre. Lelkesek ők, talán túlságosan is azok, de mint tudjuk, a pokolhoz vezető út is ....

Egy-két színvonalasabb írásra jut 3-4 stilisztikai csődtömeg. Egy új metal lemez kritikájának szókészlete nem mutathat teljes átfedést egy orvosi lelet, egy kórházi zárójelentés, vagy akár egy akadémiai székfoglaló beszéd átlagember számára megfejthetetlen jelrendszerével, főleg ha ráadásul objektíve még értelme sincs. Ez súlyos szereptévesztés. Máshol pedig átesve a ló túloldalára, a fogalmazás egyszerűen gyászosan pongyola, vagy hibáktól hemzsegő, pl. a teljes hasonulás szabályrendszerének fölényes ignorálásával. Legutóbb magabiztos üzleti vállakozás lettek, ami után a hibákat sem nézhetjük el, vagy tudhatjuk be a naív nonprofit lelkesedésnek.

Aktualitásban viszont verhetetlen, ezt nem vitatjuk el tőlük.

Passzio.hu: Az aggasztóan béna elnevezéssel szemben a tartalom kimondottan aktuális és színvonalát tekintve jó. Fontos lemezeket többnyire korrekten, megbízhatóan ajánlanak, bár a néha szemet szúró egy-két érthetetlen gyakoriságú szóismétlést mindenképpen illene kiküszöbölni. A széles látókör miatt gondolom (a metal és rock dominancia mellett a jazz, pop is jelen van), hogy a választott védőszentjük Frei Tamás lehet.

EGYEBEK

Lemezkritika.hu A Hard Rock Magazinról leválló nyughatatlan sejt (Hellstar) új oldala, mely leginkább arról ismerkszik meg, hogy nehezen találja meg weboldalának saját arculatát, ezért havonta változik a design, vélhetően azzal a kitartó elhatározással, hogy amíg itt ő a főnök, soha nem lesz tetszetős a képi megjelenítés. Ebben eleddig sikeresnek tűnik.

A tartalmat illetően túl sok jót és túl sok rosszat sem lehet kiemelni. Mindenképpen hasznos volt az új munkatársak bevétele, néhány tehetséges tollforgató-zenerajongó (pl. Kánya Ferenc, Janusme) kimondottan frissítette a kissé poshadt levegőt. Hellstar hősies, de kifulladt one man show-ja alapján azt lehetett érezni írásaiban, hogy a sztahanovi időket idéző 2000%-ra teljesített nagyüzemi zeneletöltés és hallgatás után már egyre nehezen tudja megkülönböztetni egymástól a különféle stílusú rockzenéket. A teljes összeomlás előtti utolsó másodpercben sikerült igazolni új arcokat. Mióta tehermentesítették a kritikái is jobbak.

Említsük meg még a Metal News-t, a Kronos Mortus, valamint Heavy Metal.hu oldalakat is. Főleg az utóbbinál érzek komoly visszalépést, nem véletlen keresgélnek kétségbeesetten munkatársakat. Ráadásul a kiadók is pikkelhetnek rájuk, mostanában csupa no-name banda lemezeit küldik el nekik, így kénytelenek harmadvonalas metal bandákról írni nem túl érdekfeszítő ajánlókat.

Túrisas