Honlapok:
www.dreyelands.com
www.myspace.com/dreyelands

Zenészek:

Horváth András Ádám - gitár
Springer Gergely - bőgő
Mijic Nikola - ének
Kas Zoltán - billentyűk
Gassama Omar - dobok

Nem egészen értem, hogy történhetett az, hogy a Dreyelands nevet viselő, progresszív metált játszó magyar csapat mindeddig elkerülte a figyelmemet. Mi itt, ezen az oldalon mindig is szívünkön viseltük a hazai hard rock és metál zenészek, együttesek meglehetősen mostoha sorsát. Tudom, hogy óriási közönnyel, olykor kegyetlen ellenszéllel kell küzdeni a fiatal magyar tehetségeknek, de az mégis irritáló, hogy nemzetközileg is értékelhető színvonalon milyen kevesek teljesítenek; legyen szó megszólalásról, hangszerkezelésről (pedig mennyi jó zenész van!), de főleg énekesi-frontemberi feladatokról. Az utóbbi időben persze voltak már biztató jelek (lásd Stainless Steel, Wendigo, Rotor, stb.), de a jobbnál-jobb külföldi példaképek koncertjeiről továbbra is tüntetőleg távol marad a "szakma"...

Persze, ha rendszeresen nézném a magyar MTV Headbanger's Ball adását - mint ahogy nem nézem idegesítő, kapkodó kameramozgásai és a gyalázatosan egyoldalú fölhozatal miatt - akkor föltűnt volna, hogy csodák csodája többször is helyet kapott itt egy rendkívül tehetséges új hazai csapat "Can't Hide Away" című klipje. Így kénytelen voltam a shockmagazin.hu lelkes koncertbeszámolójából értesülni a Dreyelands nevű brigádról.  (Lásd: www.shockmagazin.hu/magyar/index_m.html) Mivel az említett honlap szakmai ítéletét mindig megbízhatónak és mértékadónak tartottam, nem maradt más hátra, minthogy valamiképpen fölhajtsam a dicsért banda hangzóanyagát.

Elvileg hamarosan érkezik az új lemez, de egyelőre csak a "Can't Hide Away" című maxi CD-re hagyatkozhatunk. A megszólalás, keverés lehetne ugyan bikább (ez a műfajban elengedhetetlen, s reméljük a nagylemez már le fogja szakítani a fejünket), de a három dal azonnal meggyőzőtt. Tehetséges, fölkészült zenészek játszanak itt pontos, élvezetes prog-muzsikát. Mijic Nikola hangja sokszor kifejezetten Mats Levénre emlékeztet, ami nálam nem kis bóknak számít. Örülök annak is, hogy bevállalták az angol szövegeket. Tudom, hogy ez megosztja a rajongókat, de meg kell érteni végre, hogy egy ilyen kis ország nem tudja eltartani ezt a műfajt; szükség van a nemzetközi érdeklődésre, fizetőképes külföldi közönségre.

Amikor a myspace oldalukon elolvastam az inspirációként fölsorolt nagy bandák nevét (Dream Theater, Symphony X, Pagan’s Mind, Circus Maximus, Jorn Lande, Evergrey, Redemption) már tudtam, hogy nagy baj nem lehet. Az már fél siker, ha jól sikerül példaképeket választani. Meggyőződésem, hogy egy zenekarnak csak akkor szabadna saját szerzeményekkel előállnia, ha már készségszinten "birtokolja" a nagy elődök slágereit. A promó-anyagon szereplő három nóta alapján én leginkább a Dream Theater és Circus Maximus hatásokat érzem leghangsúlyosabbnak. Jól is van ez így.

Mi mást mondhatnék? Türelmetlenül várom az új "nagylemezt". Úgy szeretnék már fönntartások nélkül lelkesedni egy magyar csapatért! Ennek bíztató ígérete a Dreyelands. Huj-huj, hajrá!

Tartuffe