Túrisas cimborával január 13-án megszültük a 2008-as év TOP 10-es listáját. Nem volt könnyű szülés. Emlékeztetőül, akkor azt írtam, hogy: "az év faszkalapja címet vita nélkül Rick Rubin producer nyerte el (hangmérnökeivel osztozva e kétes értékű trófeán) azzal, hogy az elmúlt több mint 15 év messze legjobb Metallica anyagát tönkrevágta egy túlkompresszált, alul-fölül digitálisan 'kopaszra' nyírt sound-dal ... Hogy a "Death Magnetic" nem jutott be a TOP 10-be, az csakis ennek és Kirk 'képtelen vagyok egy tisztességes, összeszedett szólót megírni' Hammett-nek köszönhető."

Ahogy a neves római író, az Ifjú Plinius mondta hajdanán: "Verba volent, scripta manent", azaz: "A szó elszáll, az írás megmarad." Ki vagyok én, hogy az antik bölccsel szembeszálljak? Ezért a TOP 10 lista marad, ahogy van, de bizonyos új keletű fejlemények arra késztetnek, hogy a végére most utólag odabiggyesszek egy +1-et.

Az történt ugyanis, hogy még tavaly, pontosan szeptember 12-én a "Death Magnetic"-et újrakeverve elérhetővé, letölthetővé tették a Guitar Hero III videojáték közönsége számára. Tekintve, hogy zenebuzi vagyok és a videojátékok világa csak fényévekben mérhető távolságra van érdeklődési körömtől, ez a változat némi késéssel, a napokban jutott el hozzám.

Még január elején azt mondtam, hogy az új Metallica anyag lemaradásáért a TOP 10-es listáról csakis az elbarmolt hangzás és Kirk Hammett ötlettelen, átgondolatlan szólójátéka okolható. Nos, a Guitar Hero III remix - szinte alig hihető! - lényegesen jobban szól, mint az eredeti stúdió változat. Panaszom (legalábbis annak első fele) így okafogyottá vált; abba a furcsa helyzetbe kerültem, hogy kénytelen vagyok a lista végéhez csatolni a "mágneses halált".

Ami Kirk Hammett játékát illeti, sovány vigasz - a csalárd lelkű nőneműek szerint a kicsinek is örülni kell -, de a kissé elnyújtott "Suicide & Redemption" című instrumentális számot bonuszként följátszotta James Hetfield is. Nem vitatom, hogy Hammett technikailag képzettebb Hetfield-nél, sőt a szóló is szinte hangról-hangra maradt ugyanaz, én mégis inkább Hetfield verzióját fogom hallgatni, mert több "szív" van benne, és nincs szétvartyogtatva a Hammett által mostanában túlzásba vitt wah-wah pedál-használattal.

Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek, de ezúttal nem tudok szabadulni attól a gyanúmtól, hogy az egész nyomorult történet mögött egy gusztustalanul cinikus, álnok, de annál jövedelmezőbb üzleti megfontolás lappang. Nevezetesen, hogy egyrészt komoly hírverést biztosítsanak (meg ha negatív publicitásról van is szó) a kiadvány számára, másrészről, hogy az eladási mutatókat növeljék a gyanútlan, galamblelkű fanok kárára, akik siettek mihamarabb beszerezni az új lemezt, majd kénytelenek lettek az eredetinél jobban megszólaló demo miatt megvenni a box set-tet, hogy azután újabb költségekbe verjék magukat a Guitar Hero III remix beszerzésével.

Szóval, így lett a "Death Magnetic"-ből a 2008-as TOP 10 listán +1. Csavaros történet.

Tartuffe