A rock/metal világ megannyi szép és értékes pillanata mellett sem szeplőtelen. A dőltünkre leső Tökmag Jankók pedig jó érzékkel és kárörvendően tükrözik vissza a stílus ballépéseit, nehezen cáfolhatóan, hogy a fájó általánosítás és sztereotip megközelítések mögött nem mindig csak outsider ostobaság van. Ezért ha meg akarunk maradni Herkulesnek, szükséges önkritikát gyakorolni és elébe menni a vádaknak.

A kamufaktor 10-es skálája mutatja, hogy valaki meddig evezett be (szólóban vagy csapatával) a tehetségtelenség/pojácaság/elvtelenség, stb. vizein. Az alacsony érték (0-5) kevésbé, de szóvátehetően kamu, ötös érték fölött viszont akad(na) takargatni- és szégyellnivaló rendesen! Grunge, rap metal és egyéb vadhajtásokat, valamint magyar előadókat nem értékelünk.

A karácsonyi ünnepkör blogunk profiljába vágó megjelenései alanyi jogon követelik ki a kamumérő-műszer használatát, és sajnos, csak elvétve kell megállapítanunk, a mérés vaklárma, az érték alacsony, az előadó/lemez nem kamu, lehet a fa alá tenni szégyenkezés nélkül.

1. Twisted Sister: Twisted Christmas (2006)

A hogy anno megláttuk Jay Jay French gitáros reuniós, "David Hasselhoff kiélt nőimitátornak öltözik" fizimiskáját, komoly kételyeink támadtak a legendás amerikai banda visszatérésének szükségességéről. Az eltelt idő bennünket igazolt. Egy-két hangulatos fesztiválfellépést leszámítva, indokolatlan a jelenlétük. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy az aranykorról lerántott bőrmennyiség mára valamivel meghaladja a teljes shar-pei kutyus populációét. Ráadásul azt gondolják, hogy a jópofa dolog így rágyógyulniuk a karácsonyi hangulatra (CD/DVD). Nem az. Elkeserítő, vásári múltgyalázás. Dee Snider egy igazi rocker még ma is, rá való tekintettel a műszer nem is omlott össze azonnal. Ám amikor "kiderült", hogy a "We're Not Gonna Take It" és az "Oh Come All Ye Faithfull" egypetéjű ikrek, és akár egyszerre is lehet játszani a két dalt, felrobbant a kezünkben, súlyos sérüléseket okozva (a lelkünkben).

Kamufaktor: 8/10

2. Various Artists: We Wish You A Metal Xmas  (2008)

Szegény Franz Xavier Gruber! Ha tudta volna, hogy a kétségbeesésében megírt, és a tönkrement orgona helyett gitárral előadott "Csendes Éj" örökzöldet röpke 200 év elteltével így megalázzák, ugyancsak gitáron és thrash átértelmezésben Chuck Billy (Testament) énekével, akkor lehet, hagyja az egészet a francba, és ott, az oberndorfi kocsmában, a szövegíró Josef Mohr lelkésszel egyetemben úgy berúgnak, hogy másnap a Szent Miklós templomban zárt ajtókat találnak a karácsonyi istentiszteletre érkező hívek. Szerencsére nem tudta, így lett egy csodálatos karácsonyi zenénk, és lett azóta is tartó kényszeres törekvése mindenféle muzsikusnak, hogy ezt az ünnep közeledtével a maga képére és hasonlatosságára formálja. Ezúttal a Testament bölénye akart felöltözni ünnepi hófehérbe, ám a ruha szaros maradt.

Lemmy és Rudolf szarvas esetében legalább van közös nevező, jelesül a nagy vörös orr. Ronnie Dio/Iommi karácsonyi feldolgozása viszont igazi zsír doom lett, megmentve a lemezt a tragikus kamuértéktől.

Kamufaktor: 5/10

3. Various Artists: We Wish You A Hairy Xmas  (2003)

A lemezből a 80-as évek amerikai hajbandáinak (Warrant, L.A Guns, Enuff Z’ Nuff, stb.) krémje igyekezett néhány dolcsi hasznot húzni egy üzletileg számukra nehezebb időszakban.  A sors nagy igazsága a lemez jelenlegi, 1 dollár alatti kereskedelmi ára (forrás: amazon.com), amelyből ha levonjuk a kiadó, a forgalmazó, stb. hasznát, a zenekarok megkapják a produktummal megérdemelt összeget, per fő. Gruberbe itt a Faster Pussycat énekese, Taime Downe rúg bele egy kegyetlent (Silent Night).

Kamufaktor: 7/10

4. Halford: Winter Songs (2009)

A lemezt hiteltelensége miatt már kikezdték a metal site-ok, némileg joggal, noha a karácsony elviekben mindenkié. Glenn Benton, homlokán a beleégetett (marketing) fordított kereszttel éppúgy bontja és adja az ajándékot szeretteinek, mint a teljes Cannibal Corpse legénysége (más kérdés, hogy legalább nem adnak ki karácsonyi lemezt). Ezért tollboás kijövőktől (coming-out), fémistenektől sem lehet élből elvitatni az őszinteséget. Nem is itt érzem én a legnagyobb gondot. A lemez egyszerűen langyos és gyenge lett, de legalább a kamufaktora nem gáz. Ez is valami.

Kamufaktor: 5/10

5. Steve Lukather and Friends: Santa Mental (2003)

Végül pedig legyen ünnepi a hangulat, lehet ezt kérem normálisan is csinálni! Ahogy a nyitó "Joy To The World" beindul Van Halen vendégszereplésével, minden kételyünk elillan Luke, az ünnepkör kiaknázását célzó hátsó, sanda szándékát illetően. Végig örömzene, tele ihletett pillanatokkal és neves vendégekkel (Slash, Vai, stb.) Kamuról pedig szó nincs, a mutató áll, mint a fagyott kutya lába!
 
Kamufaktor: 0/10

Túrisas