Allos: Spiritual Battle (2012)

Allos.jpg

Kiadó:
Szerzői kiadás

Honlap:
www.facebook.com/allosbr

Talán felesleges is már leírnom: új brazil prog-power banda, újabb bizonyítéka a brazil csodának. Nem tudtam, hogy az ottani géntudomány ilyen magas fokon műveli a kromoszóma varázslást: a gomba és a zenei tehetségek keresztezésére irányuló kísérletek sikerességét a gomba módra szaporodó virtuóz metál csapatok bizonyítják, és hát kell-e ennél több? Mármint bizonyítékból, mert ilyen együttesből akár minden napra elviselnénk egyet.

A megfejtés kulcsa ezúttal olyan szobába vezet, ahol a hagyományos, melodikus power alapokra  kórusokkal támogatott, rockoperás-musicales dallamokat húznak, melyeket a gyakran kétszereplős vokálmunka emel színpadi magasságokba. Szerencse, hogy a "díszleteken" nem nagyon spóroltak, hol ide, hol oda kaphatja a fejét az egyszeri hallgató, még akkor is, ha a zenei koncepció tulajdonképpen egységes. A dalok nagy része több részletben kibontakozó puzzle-ként játszat amolyan kirakóst, mégsem kell megijedni az egyszeri heavy metalon szocializálódottaknak sem. A dallamok, bár nem annyira ragadósak mint amit a braziloktól megszokhattunk, biztos kézzel vezetik a hallgatót az ötletek labirintusában, ahol a folyosókat hol egy neoklasszikus mozzanat, hol egy hagyományos euro-power-speed vágta, hol pedig a "sztenderd színpadias, "modoros" kibontású angyali szoprán/hőstenor kettős jelenti.

A zenészek természetesen csuklóból hozzák, ami elvárható, de ez már annyira alapkövetelmény ennél a műfajnál, hogy talán megemlíteni sem érdemes, mint ahogy az énekes klasszisát sem. A zenében egyébként – fokozván a teatralitást – a gitár mellett a billentyűs játssza a fő szerepet, sajnos a produkción érződik a pénztelenség, így az elvárt bombasztikusságot hiába is kérhetnénk számon, azt a lassabb kibontású, epikus darabok esetében műanyagba kényszeríti a szűkösség.

Nagyon érzik ezek a brazilok ezt a Queen-epikus Savatage-Stratovarius tengelyen kialakult világot, és ha egy pöttynyivel ragadósabbak lennének a dallamok, a legszebb hagyományait élő Oliva-birodalom magasságába emelkedhetne a csapat. Enélkül azonban, jóllehet a karakter megvan, nem hiszem, hogy sikerülhet a kiugrás a versenytársak közül. Persze ebben a mezőnyben egyáltalán versenyben maradni is olyan szintű teljesítmény, mint a kínai nemzeti asztalitenisz bajnokságban európaiként döntőt játszani.

Garael

Címkék: lemezkritika