Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.stryper.com
www.facebook.com/Stryper

A Stryper nem az egyetlen olyan egykor igen nagy népszerűségnek örvendő dallamos hard rock/heavy metal banda, akikbe Serafino Perugino gigantikus(an sikeres) vállalkozása, a Frontiers kiadó új életet lehelt (itt van mindjárt példának okáért néhány nagy név: Harem Scarem, Mr. Big, Winger, Journey, Night Ranger, Styx...). Manapság a zenészek sokat panaszkodnak, hogy az egykor volt stabil, fizetőképes kiadói háttér piszkosul hiányzik, és nemcsak a promóció miatt. Ilyen értelemben a Frontiers mindent megtesz, s ennek a nem kis kockázattal járó vállalkozókedvnek mi isszuk meg a rendkívül ízletes, tápanyagban gazdag levét...

Hosszú évekig tartott, míg a Frontiers mintegy fölfuttatta a szebb napokat látott white metal csíkos apostolait. Volt itt minden, földolgozás lemez (The Covering), saját régi nóták újra följátszott változatban való gyűjteményes kiadása (Second Coming), és egy nem átütő sikerű, de ígéretes saját anyag is (No More Hell To Pay). Utóbbival kapcsolatban megjegyeztem: "A 'No More Hell To Pay' hál' Istennek teljesen modernül szól, Robert Sweet dobjai keményen odavágnak, egyedül a gitárhangzás retrós kicsit (mint a válogatás CD-n), de ez meg alighanem a koncepció része."

Örömmel jelenthetem, hogy a Stryper ezúttal – ígéreteihez híven – bekeményített, a hangzás, még a gitároké is, sokkal vastagabb, modernebb. Végre úgy szól az egész, ahogy az egy "kortárs" heavy metal bandához illik. Elképesztő, hogy még az 1971-es "Master Of Reality"-ről leemelt Black Sabbath földolgozás sem lóg ki a sorból. Mondjuk, ez nem csak a Sweet tesókat dicséri, hanem a Sabbath örökzöld, sőt korát messze meghaladó mivoltát is igazolja. Elég furcsa egy ilyen bibliadobáló együttestől Sabbath földolgozást hallani, bár a "The Covering"-en is volt ilyen (Heaven & Hell), sőt Ozzy (Over The Mountain) és Judas Priest is (Breaking The Law). Közelebbről megvizsgálva azonban az ominózus "After Forever"-t, kiderül, hogy a szöveg keresztény szemmel is teljesen vállalható, sőt ékes bizonyítéka a sokat hangoztatott Sabbath = sátánizmus ostobaságának.

Szinte hihetetlen, hogy – Michael Sweet nyilatkozata szerint – az album anyagát 9-10 nap alatt rakták össze. Egyáltalán nem hallatszik a dalokon sem sietség, sem felületesség. Jól megkomponált, gazdag kórusokkal és pazar szólókkal díszített nóták sorjáznak itt, amelyeknek nem kell belesápadni a régi klasszikus lemezek dalaival való összehasonlításba sem. Mint régi rajongó, komoly elvárásokkal álltam hozzá a kiértékeléshez, de egyáltalán nem csalódtam, még akkor sem, ha a lemez a végére egy kicsit ki is enged. Egyet kell értsek Chris Jerichoval, a Fozzy énekesével, aki szerint az albumot nyitó "Yahweh" alighanem az újraalakulás óta a legjobb Stryper szerzemény.

Tartuffe