Kiadó:
Inakustik

Honlapok:
www.michaelschenkerhimself.com
facebook.com/MichaelSchenkerRocks

Tegnap ott hagytam abba a DVD-nézés szükségessége melletti érvelésem, hogy amennyiben jó kiállású metal-legények, a látványosan kialakított színpadképpel felturbózott színpadot bemozogva, jó fények, minőségi kameramunka, és bivaly hangzás mellett nyomulnak, kevés ok marad a szimpla audio CD beszerzésére, főleg, ha a kiadó kedveskedik egy CD+DVD kombóval is. Ez most itt előttem egy szimpla DVD, és noha az anyagot megtekintve több ponton is megbicsaklik az érvrendszerem, nem tudok mást mondani, nem szabad elengedni a filmet, mert egy ritkán látott Hard Rock Ünnep ez – igen, csupa nagybetűvel.

Jó kiállású legényekről nehéz beszélni, hiszen már mindenki 60+, ráadásul láthatóan keveset is tettek azért, hogy színpadképesek maradjanak. Az egykor szintén szebb napokat látott Gary Barden énekes oldalán pengető basszer, Chris Glenn egyenesen rettenet, a házi tokaverseny abszolút győztese, pedig alapvetően erős a mezőny. Kisebb (lószart, inkább nagyobb) csoda, hogy a nagyon mélyről felkapaszkodó Főhős miként volt képes így formába hozni magát. A 2006-os donningtoni koncerten Uli Roth vendégeként úgy jelent meg a színpadon, hogy nézni rossz volt, éppen csak egy nagy, szutykos vászonszatyor hiányzott a kezéből, hogy pont úgy nézzen ki, mint egy hajléktalan (lásd: képmelléklet, sajnos a "cipője" nem látszik…). 

Erre eltelik tíz év és nem hisz az ember a szemének. Lefogyva, legalább 20 évet megfiatalodva és jókedvűen, már csak ezért is érdemes megnézni a DVD-t. És, hogy a cím nem véletlen. Itt van mindenki együtt és külön is a színpadon, aki énekesként leginkább meghatározó volt a karrierjét tekintve. Barden, Bonnet és ... igen, Robin McAuley!!! Gondolta volna bárki, hogy fogjuk még tőlük valaha színpadon hallani a "Save Yourself" és "This Is My Heart" dalokat? Én biztosan nem.

Nincs pirotechnika, bár a színpadkép és kameramunka is nagyon rendben van, és mint mondottam a jó kiállású rockfazonok száma is csupán 1 db, a főhős metamorfózisának köszönhetően, de tény, hogy ennyire felszabadult, pozitív és jókedvű bulit nagyon ritkán lát az ember. Mindenki nagyon szeret mindenkit, amit kicsit sem lepleznek a színpadon, ez pedig átragad a japán közönségre és közvetve ránk is, nézőkre. Szerencsére nem jókedvű, de egyben megfáradt nosztalgia-party, kor ide, toka oda, a hangszeren, hangszálakon mindenki csúcsformában teljesít, még Ted McKenna is úgy tapossa a kétlábgépet, mint egykor Tim Yeung a Morbid Angelben (na jó, azért nem úgy...). Schenker teljesítményére meg nincsenek szavak. Ha mentálisan és fizikálisan le is volt pattanva, játéka azért mindig meggyőző volt, de most egyszerűen ellenállhatatlan. Végig fülig érő szájjal élvezi a zenét, a régi társak jelenlétét és a feléje áradó szeretetet. Nem véletlen, hogy a legtöbb legendás gitárhősnél máig hivatkozási alap. Az a stílus, az a sound, azok a dallamok, libabőr, na!

Ha csak az audio-élményt választja valaki, tulajdonképpen megértem (az Arch Enemy esetében nem), de annyira jó látni, hogy ennyi idősen, feltehetően jó sok magánéleti, zeneipari zűr és szar után, ezeknek a muzsikusoknak ez az Ünnep ennyire fontos volt. Ha magunk alatt vagyunk, mert április végén szakad a hó, fúj a szél és hideg van, tegyük be ezt a DVD-t! Mindjárt szebb lesz a világ! Hölgyeim és Uraim (meg a további 55 nemi identitás), A Rock örök!

Túrisas