Eric Martin – ének,
Billy Sheehan - basszusgitár
Paul Gilbert - gitár
Pat Torpey - dobok

01. Daddy, Brother, Lover, Little boy
02. Alive and Kickin’/Woodo Kiss
03. Rock n’ Roll Over
04. Green Tinted Sixties Mind
05. Just Take My Heart
06. A little Too Looser
07. Road To Ruin
08. Paul Gilbert Solo
09. Take A Walk
10. Pat Torpey Solo
11. Lucky This Time
12. Billy Sheehan Solo
13. Addicted To That Rush
14. To Be With You
15. 30 Days In The Hole
16. Shy Boy
17. Baba O’ Riley

Biztos nem kevesen vannak, aki fanyalogva reagálják le, hogy ezzel az MTV kegyenc, szirupos, nyálas bandával előhozakodni merészkedek, itt a Hard Rock Magazinban. Lelkük rajta, sőt igazából még a bűnük sem olyan nagy, hiszen vélhetően ők a zene-média által kialakított kép után ítélkeznek, - jogosan. Az MTV világízlést előíró és meghatározni igyekvő múltjában és jelenében volt egy fejezet, ami legalább annyit ártott a rockzenének, mint használt. Zenekarok, engedve a népszerűség csábításának, egy életre skatulyába záratták magukat, agyonjátszott, messze nem a zenekar lényegét mutató – általában lírai hangvételű - számaikkal. Lásd pl. Scorpions, illetve írásunk tárgya, a Mr. Big.

A "To Be With You" és a "Wild World" tiniszíveket olvasztott és rockerszívekbe mártogatott kést egyszerre, amikor néhány évvel ezelőtt szinte beleégett a TV-képernyőbe, pedig már akkor sem erről szólt a zenekar alapvetően, hanem a hihetetlen képességű hangszeresekről és a feelinges rock nótákról de ezt a nagyhatalmú zenecsatornának nem volt érdeke megmutatni. Maradt a kissé olcsó Cat Stevens sláger, a "Wild World", amelynek a gitár és basszustémáit Fásy Ádám bármelyik felfedezettje is lazán elnyomná.

Azért aki figyelmesen követte a történéseket, tudta, hogy Paul Gilber a GIT (gitárhős-képző intézet) diákja, majd tanára, Billy Sheehan a David Lee Roth Band elképesztő virtuozitással játszó bőgőse, a csodálatos hangadottságokkal rendelkező Eric Martin, valamint a Ted Nugent/Impellitteri/Robert Plant zenekarokat is megjárt Pat Torpey dobos alkotta Mr. Big nem azért állt össze 1988-ban, hogy a Popcorn és Bravo magazinok életműdíjasa legyen.

A még 1992-ben San Francisco-ban rögzített koncert DVD változata igazi kincsesbánya, zenésznek és zenekedvelőnek egyaránt. Akkoriban ugyebár még nem kellett egy zenésznek szégyenkezni amiatt, hogy névre gyártott hangszere (Ibanez-Paul Gilbert, Yamaha-Billy Sheehan modell), színpadképes megjelenése, látványos show-ja, és nem utolsósorban páratlan technikai felkészültsége volt. (két évvel később már mindezeket lesajnálták a nagykiadóknál pöffeszkedő senkiháziak…) Annak ellenére, hogy mára nagyjából helyére kerültek a dolgok, a Mr.Big rehabilitációja még várat magára. Pedig ha bárki megnézi ezt a koncertet, láthatja, hogy hangszerkezelésben és dalok tekintetében is a világ legjobbjai között voltak, és vannak a mai napig is. A Green- Tinted Sixties Mind tappinges kezdőriffjét olyan eleganciával vezeti elő Gilbert, hogy meg kell őrülni, és akkor még nem beszéltem az Addicted To That Rush koncertfavoritról. Amit itt művelnek, az hihetetlen! A világörökség része… Az unisono basszusgitár/szólógitár bevezető tipikus Mr. Big védjegy. Naná! Ehhez Billy Sheehan nélkülözhetetlen elem. A külön hangszerszólók sem tűnnek porosnak. Ez még 2006-ban is világszínvonal, pedig ’92 óta már megjelent a színen néhány trónkövetelő…

A dalok élőben húznak, mint az atom, Eric Martin végig lemezminőségben énekel. A színpadkép, a fények hatásosak, ráadásul a kamera is azt mutatja, aki éppen főszerephez jut. Mit mondjak még? Ja! A DVD-t akciósan vettem 2600 pénzért, egy hazai nagykertől! Micsoda pech!

Túrisas

(A DVD ajánló eredetileg a hardrock.hu-n jelent meg 2006. május 1-én.)