Kiadó: Inside Out/SPV

Honlap:
www.siegeseven.com

Zenészek:

Arno Menses - ének
Markus Steffen - gitár
Oliver Holzwarth - bőgő
Alex Holzwarth - dobok





Dalcímek:

01. When Alpha And Omega Collide
02. Tidal
03. Eyes Wide Open
04. Iconic
05. Where Our Shadows Sleep
06. Duende
07. Bridge To The Divine
08. Leftovers
09. Mounting Castles In The Blood Red Sky
10. Paramount


A Sieges Even esetében valódi "öregfiúkról" van szó, ugyanis ez a müncheni progresszív rock zenekar kisebb-nagyobb szünetekkel a 80-as évek közepe óta aktív. Én a 2005-ös nagy visszatérésük óta ismerem őket, és a "The Art Of Navigating By The Stars" hosszas birkózás után igazi kedvencem lett. Nem könnyű ezt a zenét sem besorolni, sem első hallomásra megszeretni. A Sieges Even-nek teljesen sajátos zenei világa van, ami nem nyakatekert, de mégis rendkívül összetett. Ez a zene pont olyan letisztult és intelligens, mint Arno Menses hangja; progresszivitása ellenére sem nehéz fajsúlyú, játszi könnyedséggel, "művészien navigál" a Sieges Even által teremtett tekervényes, sokszínű és melankólikus univerzumban.

A "Paramount" nem talált egyértelműen lelkes fogadtatásra, de szerintem méltó folytatása az előző, kritikusok által is "becézgetett" 2005-ös korongnak. Nálam a 2007-es Top 10 listán be is előzött a 8. helyre. Az album ezúttal is olyan benyomást kelt, mintha egyetlen nagy epikus darabot hallgatnánk, majdnem önkényesen felosztva külön számokra. Mivel ehhez a zenéhez sajátos hangulat kell, és a dalok nem éppen sláger-orientáltak, a legbölcsebb eljárás az, ha az egészet egyben hallgatjuk meg. Ezt valahogy "kéri" is az anyag; csak akkor fogjunk hozzá, ha tényleg rá tudjuk szánni azt az egy órát.

A "When the Alpha And Omega Collide" és a "Tidal" nagyon erős kezdés, az "Eyes Wide Open" pedig egy hátborzongatóan szép líra (persze úgy Sieges Even módra). Ezután a lemez beáll arra az atmoszférikus, középtempós, de egyáltalán nem kiszámítható zenei világra, ami a német együttes sajátja. Sajnos az album a végére szerintem "megül" egy kicsit, amiben nem kis része van a hosszú "szöveges részeknek" Martin Luther King-től és a holdraszállásról. A dalszövegek (mint a zene maga) nem könnyen értelmezhetőek, de a keresztény ihletettség egyre nyilvánvalóbb. Mindazonáltal még az sem tűnik tolakodónak, amikor Arno Mendes az "Iconic"-ban elénekli nekünk, hogy: "Krisztus a Megváltó..." Sőt.

Tartuffe