Még nem tudom, hogy továbbítom-e a Manowar-menedzsmentnek az ötletemet, de azt hiszem, hogy egy egyszerű kérdéssel kiszűrhető, hogy pózer-e valaki, vagy nem.

Ha pl. a koncertterembe lépéskor nekiszögezzük a "Mi jut eszedbe Görögországról?" kérdést a metallistának, és a sztereotip Akropolisz, Periklész, Feta sajt, Metaxa, Ouzo, stb. válaszokat kapjuk, már foghatjuk is karon és vezethetjük kifelé, hiszen mint az kiderült, felszínes és pózer. Ha az Iced Earth klasszikus "Live In Athens" lemeze a kapott válasz, éppen még maradhat, de föl kell hívni nyomatékosan a figyelmét a lankadatlan és folyamatos önképzés fontosságára. A lakonikus, egyben tökéletes megfejtés azonban így hangzik: "Hát a Firewind!"

Bizony, a Firewind. Görögország, ahol a világ talán legfanatikusabb heavy metal rajongói élnek, nagyon megérdemelte már, hogy egy irgalmatlan erős, 100% heavy metal bandája legyen.  Lehet,  hogy a skandináv rockzenei hegemónia fenyegetően nő a hellén színtér fölé, de a görögök Miltiádész óta hagyományosan nem szarnak be attól, ha maroknyi harcos áll a sokszoros túlerővel szemben. Ha fölcímkézgetve (power/speed/neoklasszikus/progresszív) szétaprózzuk a kis létszámú görög haderőt, akkor a germán és viking seregek megeszik őket reggelire, de ennyire gyilkos, nagybetűs, tisztán heavy metal banda a Firewinden kívül jelenleg nem sok akad Európában.  A fölsorolt stílusfelosztásokon kívül még megannyi más hatás (hard rock - thrash) és név (Gary Moore - James Hetfield) kimutatható és fölemlegethető a görögök dalai kapcsán, a végeredményt mégis kétség kívül a tiszta heavy metal fejezi ki a legpontosabban.

Ez a név pedig nemesi; a meg nem alkuvás zenei szimbóluma, ha olykor-olykor kínossá is válik "komoly" társaságban kiejteni.  Teljes jogkörben az Iron Maiden, Judas Priest, Saxon és hasonló ikonok "viselik"  a mai napig. A Firewind a legjobbkor jött csatlakozni az örökséghez, hiszen azért az mégsem kóser, hogy mostanában olyanok akarják ezt a nevet kisajátítani maguknak, mint pl. a svéd Hammerfall. A fiatalokat talán be lehet csapni néhány bőrbe ütött szegeccsel, meg nagyterpesszel, de bennünket,  öreg rókákat nem.  Sem a Hammerfallt, de még a Sabatont sem tudom mellékíz nélkül "a heavy metal" titulussal illetni, főként, hogy látom amint magukat összehúzva töpörödnek a Firewind fémkolosszusának tövében. 

A tehetséges görög gitáros,  Gus G (alias: Kostas Karamitroudis) által épített kolosszus pedig évről-évre, lemezről-lemezre lett nagyobb. A legutóbbi Allegiance/Premonition albumok és eszelős koncertteljesítményük után pedig egyszerűen kötelező volt már egy DVD megjelentetése is.

A Firewind kivételesen próféta saját hazájában is, így a választás Thessaloniki városára esett,  ahol egy nem túl nagy színpadon, de korrekt színpadképpel és világítással nyomnak olyan lehengerlő,  szűk kétórás bulit, hogy szem nem marad szárazon. Számomra ez egy ideális koncert DVD. Profi vágások, remek hangzás (sztereo, de bivaly), és egyszerűen jólesik nézni ezeket a lóhajú helléneket, amint átéléssel,  de  nevetséges pózok nélkül, lendületesen, csuklóból, fölszabadultan nyomják egymás után a súlyos, de fülbemászó,  ám részleteiben nagyon is fifikás és technikás metal himnuszokat.

A buli hanganyagát rejtő dupla audio CD is gyilkos, ám ebben az esetben (látás híján) még azt hihetné az emberfia, hogy pl. az "Insanity" villámgyors billentyű/gitár unisono-ját ketten nyomják halálprecízen, pedig - láss csodát! - ezért csupán a másodgitáros (oh!) Bob Katsionis felel, aki egyidejűleg balkézzel gitáron, jobbkézzel a klaviatúrán alázza a mezőnyt, olyan lazán, mintha tényleg ez lenne a világ legtermészetesebb dolga...

Leborulok a kolosszus előtt.

Túrisas