Nagyon régen készülök már arra, hogy én is közreadjam a "greatest guitar solos"-szerű listámat, ugyanis rendkívüli módon irritál, hogy még az ún. szaklapok is szégyenkezés nélkül állnak elő blőd baromságokkal. Ezekkel nem az a legnagyobb gond, hogy a válogatás szubjektív és nekem éppen nem tetszik, hanem az, hogy a "gitárszóló" tárgykörben értelmezhetetlenül idegen produktumok is rendre helyet bérelnek itt maguknak (mondom, szaklapokban!).

Vegyünk két példát: személy szerint nekem szinte semmit nem jelent a "Hotel California" szólója, mégis azt gondolom, hogy egy ilyen listában megkerülhetetlen, akár az ismertségét, akár a gitárosokra gyakorolt hatását tekintjük. A következő példa pedig egy igazi szálka a szememben: jó Kurt Cobain zenei forradalma és annak hatása elvitathatatlan, a rocktörténelem szerves része, ha tetszik, ha nem, DE!  A rockzene mára minden stratégiai fontosságú területén büszkén lobogó Nirvana zászlajára hímzett "Smells Like..." nóta - ha rockzenei mérföldkő is - gitárszólót speciel éppen nem tartalmaz. Logikailag tehát nemhogy a százba, de egy végtelen halmazú fölsorolásba sem férhet(ne) bele.

A listámban "híres" és "inspiráló" nem föltétlen együtt értendő. Uli Jon Roth megidézett szólója egyáltalán nem híres, ám ha valaki meghallgatja és megnézi a hozzá rendelt évszámot, talán érthető lesz a jelenléte. 50 év az már történelem, így teljesen helyénvaló a gitárszóló történelméről beszélni. Nézzük a kezdeteket.

1. Amíg itthon derék államvédelmis bácsik tüzeltek békésen sétáló polgárokra, gyáván, lesből a párt (és a nagytestvér, a Szovjetunió) erejét maguk mögött tudva, a tengerentúlon is eldördült egy fegyver. Fegyverke ez inkább, szerény is nagyon, amolyan pukkanós, de azért Bill Haley '56-os fölvétele már előre jelezte, hogy komoly szerepet kaphat a későbbiekben a gitár, mint kísérőhangszer.

www.youtube.com/watch

2. Alig néhány év intenzív rock n' roll kezelés (Johnny B. Good!!!!) után (1960) már itt van nekünk a Stratocaster örök, klasszikus formája, és a rá jellemző tiszta hangzás. Shadows (Hank Marvin): Apache. Finom tremolo, szép nyújtott hangok. Ma is vállalható produkció. Bár a cikkben kimondottan dalba ágyazott szólókat értékelünk, történelmi jelentősége és inspiráló hatása miatt nem ugorhatjuk át.

www.youtube.com/watch

3. A Yardbirds zenekarban egymásnak adta a kilincset Clapton, Jeff Beck és Jimmy Page, így nem lehet csodálkozni, hogy történt némi áttörés gitárfronton. Debütál a túlvezérelt (torzított) hangszín, és ha ma nagyot is égnénk ezzel a szólóval, a történelmi kontextusban igazi kincs. 1964-ben járunk.

 www.youtube.com/watch

4. Számomra az első igazán fölépített és dinamikusan, erővel, de egyben játékosan a hallgató arcába küldött, nagybetűs Gitárszóló. Máig a legjobbak között. Hendrix, ki más? (1968)

www.youtube.com/watch

5. Innentől pedig elindul egy jó értelemben vett verseny, mindenki jobb és jobb akar lenni a másiknál. Ez aztán később már a zene rovására is megy, de ettől azért még messze vagyunk.

Személy szerint Jimmy Page szólómunkáját átlagosnak és kevésbé úttörőnek tartom, sokkal inkább riffjeiért és dalaiért lelkesedek, de azért neki itt kell lennie. Vagy a Stairway To Heaven, vagy a Since I' ve Been Loving You. Ízlés szerint (1971).

www.youtube.com/watch

6. Ritchie Blackmore az első igazi gitárhős. Most egy kicsit éppen Robin Hood, egy kicsit Till Eulenspiegel, meg egy kicsit Tinódi Lantos, de leginkább szerelmes, amelynek perzselő lángja egyelőre távol tartja egykor szeretett Fenderétől. A 70-es években viszont egyeduralkodó.

A kronológia miatt a Highway Star (1972) az idevágó szólóbravúr, idézett példám viszont későbbi. Wasted Sunsets. Ez úgy Blackmore, ahogy senki és semmi más.

www.youtube.com/watch

7. A már idézett Kalifornia Hotel. Nekem kihagyható lenne, de az öreg, 50-es rockerek mai napig erektálnak tőle, amit figyelembe kell vegyünk, hát legyen itt (1976, kb. 5:33-tól).

www.youtube.com/watch

8. Mark Knopfler (Dire Straits), Sultans Of Swing. Nagyon különleges pengetés, sajátos hangzás, csodálatos dallamvilág. Megkerülhetetlen. Aki nem érti, az védett gitárszólók ellen (1978).

www.youtube.com/watch

9. Na, itt aztán vett egy perverz irányt az a bizonyos verseny. Vén Helén jobb kezével megszólaltatott néhány hangot a fogólapon (tapping), a gitárosok meg összeszarták magukat, kitört a forradalom. Bezárkóztak szinte valamennyien a szobájukba, a fogólapra gyógyultak, és csak akkor jöttek ki, ha egyértelműen visszafordíthatatlanná vált az ínhüvely-gyulladás.

Az első tapping az Eruption-szóló, az egyes VH lemezről (1978), az idézett példám mégsem ez, hanem a legjobban sikerült Halen-szóló, amit Jacko-nak írt.

Érdekesség, hogy a klipen nem ő, hanem Greg Howe játssza. Nagyon zsír. Talán tiszteletlenség, hogy nem személyesen a Van Halen változatot vágtam be, de ha az interpretáció méltó a szerzőhöz és hűen visszaadja az ő zenei gondolkodását, talán megengedhető. 

www.youtube.com/watch

10. Uli Jon Roth. Az ismeretlen géniusz, nem is hiszem, hogy evilágból való. 1979-ben ilyet?! Na ne vicceljünk má' ! Gitárosok tudják, hogy ez a fajta arpeggio-füzér csak jó öt évvel később bukkan föl a gitárosok repertoárjában, bár ennél lényegesen kevesebb érzelemmel … (a klippen a szólót Johnny Rushmore játsza).

www.youtube.com/watch

11. Pink Floyd: Comfortably Numb. Azt hinné az ember, hogy nem egy komoly feladat eljátszani. A kevés hangból "gazdálkodó" remekművek közül, egyértelműen a világ legjobbja. Permanens hidegrázás (1979). Egy olyan szóló, ami a legtöbb hasonló listán szerepel.

www.youtube.com/watch

12. Huszonévesen halhatatlanná válni gitárosként csak akkor lehet, ha valami tényleg nagyszerűt hagy hátra az ember. Sajnálatosan rövid élet, de a gitáros-generációkra gyakorolt hatását tekintve tartalmasabb aligha lehetett volna. Lám mennyit jelent, ha valaki tudatos zenei nevelés eredményeképpen a klasszikus zene felöl érkezik a rockvilágba. Randy Rhoads, R.I.P. (1980).

www.youtube.com/watch

13. Yngwie. Ennyi (1984). Tényleg nem kellene többet írni róla, ha valamiért nem kötődne a nevéhez a zenére rátelepedő és azt megölő magamutogatás. A kis- és középszerűek messze hallatszó hangja ez, még akkor is, ha azért ő is előszeretettel és provokálóan igyekezett ennek a képnek megfelelni, zeneileg önzőnek mutatkozni. A választott szóló a Demon Driver nótából ugyan későbbi, de a legtipikusabban Yngwie.

www.youtube.com/watch

14. Malmsteen-nek köszönhetően a 80-as évek második felétől beindul az újabb, minden elképzelhető mértéket átlépő őrület, ahogy azt jeleztük, sokszor tényleg a zene rovására. Innentől már tényleg nehezen követhető a fejlődés, ha beszélhetünk ilyenről egyáltalán. Most már a tárgyilagosságot is föl kell adnunk, hiszen annyi szenzációs gitáros van, hogy lehetetlen objektív ítéletet mondani, vagy sorrendet alkotni.

Kee Marcello (Europe). Kéretik nem röhögni, hanem meghallgatni és szégyellni magunkat. Ő mondta: egy gitárszóló akkor jó, ha dal a dalban. Innen a cikk címe is. Ha itt (vagy még inkább fentebb) Brian May egy szólója szerepelne, semmit nem rontanánk a listánk nívóján, hiszen a dalon belüli daloknak mások mellett éppen ő az egyik legnagyobb mestere.

www.youtube.com/watch

15. Vito Bratta (White Lion). Sokaknak csak a Van Halen iskola egy tehetséges tanítványa. Ebben persze van igazság. Az idézett két példa viszont talán meggyőzően mutatja, hogy Vito olyat tudott, amit azóta sem nagyon lehet hallani (1987).

www.youtube.com/watch

16. Steve Vai. Joe Satrianival közösen az intellektuális instrumentális gitárzene megkerülhetetlen képviselői. Sajnos egyre intellektuálisabbak, ami kezd lassacskán a befogadhatóság rovására  menni. Mivel most szólókat rendezünk sorrendbe, legyen egy korai Vai-bravúr, még David Lee Roth mellől (1988). Viszont itt jegyzem meg, hogy "Tender Surrender" nótájában minden (technika, hangzás, érzelem) benne van, amit a szólógitározásról tudni érdemes.

www.youtube.com/watch

17. Marty Friedman. A Tornado Of Souls (Megadeth) szenzációs szólója 1990-ből. Amikor új gitáros kerül a Megadeth-be, itt érdemes nagyon figyelni, hogy méltó-e a pozícióra. Ha lenyomja hibátlanul, akkor a többivel már nagy gond nem lehet.

www.youtube.com/watch

18. Jason Becker. Személyes kedvenc. Huszonévesen teljes lebénulás, mégis a legtöbb gitáros a legfontosabb inspirációk között nevezi meg. A már tolókocsiban komponált szólóját itt Michael Lee Firkins szólaltatja meg.

www.youtube.com/watch

19. John Petrucci. Under A Glass Moon. El nem tudom képzelni, hogy a technikai fölkészültséget a jövőben ennél még tovább lehet tökéletesíteni. De ez még mindig a zenének és muzsikának alárendelt, bárki, bármit is mondjon.

www.youtube.com/watch

Túrisas