Elég csehül állunk DVD ajánlók tekintetében, pedig a polcomon ott figyuszkáznak számolatlanul (ez speciel nem igaz, álmomból felébredve is tudom, hány darab van) az anyagok. Elhatároztam tehát, hogy ezt a szegmensünket is versenyképessé téve, rövid, de lényegretörő kritika-offenzívát indítok, nézésre felettébb érdemes Digital Versatile Disc ügyileg.


Arch Enemy: Tyrants Of The Rising Sun DVD (2008)

Műsor: Egy teljes japán koncert, jobbára az Angela Gossow éra dalaival, természetesen az új lemezre építve. Nagyszínpad, pazar fények.

Zenekar: Tökéletes forma, olyannyira magával ragadó a zenekari hangszeres játék, hogy még Angela Gossow sem tudja lenullázni a hörgésével. Sőt, én kicsit most meg is szerettem. Meg kell hagyni, impresszív jelenség, jó frontember, és így megnézve az anyagot, nincs már olyan érzésem sem, hogy nélküle kellett volna Japánból hazajönniük, miután rávették, hogy látogassa meg Sagawát, a kannibált.

Közönség: Civilben konszolidált japánok ezúttal bezsongva. A koncert DVD-k többségével ellentétben nem tüntették el a közönségzajt; énekelnek, tombolnak (spontán kialakuló pogó-körök), és mindez hallatszik is.

Hang: 2.0/5.1 Kurva jó szól, arányos hangzás, azt pedig leszarom, hogy volt–e utómunka, vagy nem - úgyis tagadják.

Kép: Kristálytiszta, sokkamerás, szépen fényképezett, nem kapkodó, szólók közben sem az Amott-tesók hónalját/nyakszirtjét mutogatják.

Kiállítás: Egyszerű, de tetszetős kivitelezés; booklet is van.

Egyéb: "Ródmúvi", klipek - úgyis csak egyszer nézzük meg az ilyeneket.

Összegzés: Állat. Senkit ne tartson vissza, hogy "jajj, ebben hörög az a csajszi!". Ez kérem 100% Metal!  

10/10


In Flames: In Live We Trust 2 DVD (2005)

Műsor: Két koncertfilm; egy 10 nótás aprítás a londoni Hammersmith Odeonban, nagyszínpados kelléktárral (látvány, tűz, robbanás), illetve egy teljes, kb. 90 perces, hónaljszagú hazai klubkoncert Göteborgban. A "Soundtrack" lemez kissé talán felülreprezentálva.

Zenekar: Az In Flames-t az egyik legjobbb koncertzenekarként jegyzik. Ennek megfelelően feszes, kigyakorolt a program, belakják a színpadot, legyen az nagyobb színházterem vagy kisebb dühöngő. A pöttöm Sticky Fingers Klub tűz- munkavédelmi felelősének mindkét minőségében lehettek nehéz percei, hiszen annak ellenére, hogy itt nincs pirotechnika, izzó zúzda zajlik, arról nem is beszélve, hogy a zsebkendőnyi, tömött küzdőtér elsősoros önfeledtjeinek szeme világától csak centiméterekre kaszálnak el a gitárnyakak.

Közönség: Nekem ebben a Hammersmith-buli nyert. Sajnos a klubban látható extázis nem tettenérhető a hanganyagban. Szerettem volna, ha a "klubtagok" leüvöltik a zenekart a deszkákról, ahogy a képek tanúsága szerint ez megtörtént. Hallani azonban csak szőrmentén lehet. A Hammersmith-zsűri viszont odabasz.

Hang: 2.0/5.1 A két koncertfilm közül a teljes klubkoncert szól kicsivel jobban. Az konkrétan leviszi az ember fejét.

Kép: A Hammersmith nagyszínpadán felvett 10 nóta képi anyaga lenyűgöző, amit nem kicsit támogat meg a bőven adagolt pirotechnika is. A klubkoncert mozgalmasan filmezett, egymást érik a vállak (színpadon, küzdőtéren egyaránt), de ez teljesen megfelel a koncepciónak.

Kiállítás: Rémbéna, koronás, deltoid-fejű sátán a borítófestményen, de ettől függetlenül igényes kivitelezés, booklet és szövegkönyv(!) is van.

Egyéb: "Ródmúvi", klipek, meg még két koncertrészlet.

Összegzés: Jóformán már azért megéri a pénzt, ahogy a tsunami áldozataira, illetve Dimebag-re emlékezve, egy teljes hammersmith-nyi fanatikus őrjöngése mellett elnyomják a Pantera "Fuckin Hostile"-ját. És ez csak töredéke a DVD-nek. Én azért jobban szerettem volna, hogy ha inkább a Hammersmith-bulit rögzítik és teszik lemezre egészében.

10/9

DIO: Holy Diver Live DVD (2006)

Műsor: A 20 éves Holy Diver album méltó megünneplése. A teljes lemezt előadják egyszusszra, úgy, hogy a dalokat összekötik, de nem ám lerövidítve, meg medley, hanem elejétől a végéig. Ehhez kapcsolódik még jónéhány DIO, Rainbow, Black Sabbath klasszikus. Úgyhogy, ha valakinek még ez sem elég, az keresse fel zeneterapeutáját, mert Dio-függősége lehet, hogy kezelésre szorul.

Zenekar: Lehúzták az anyagot többfelé, hogy Dio hangja megkopott, csak szenved, stb. Egyrészről ez nem igaz, egy percre sem kínos az előadása, másrészről majd nézzünk körbe nagy családi összejöveteleken, hogy a 65 éves rokonok, milyen általános formát mutatnak. Ha pedig valami csoda folytán addig sem távozunk, amíg estefelé kapatosan dalra fakadnak, figyeljük meg, hogy az idő bizony képes csúfot űzni a hangképzésből is. Ronnie James Dio ennek ellenére a mai napig az egyik legjobb, legkifejezőbb metal énekes és előadó, ezt bizonyítja ez az este is!

Dough Aldrich! Torrente axiomáját ("buzulás az nuku") magamra nézve messzemenően kötelezőnek tartva is meg kell állapítsam: egy ilyen kiállású fazon (hosszú haj, bordázott hasizom) jót tesz az összhatásnak, vonzza a tekinteteket. Arra pedig, hogy mit gitározik össze 2 órán keresztül, nem is tudok mit mondani. Látni-hallani kell! A többiek is jól teljesítenek, de a két főszereplő adja el igazán a show-t.

Közönség: Kevésbé szilaj a zsűri, de láthatóan jól érzik magukat, ami ellen egyébként nehéz lenne indokokat felhozni.

Hang: Dolby S.5.1 /2.0 Ha nem is tökéletes, de azért nagyot szól.

Kép: Profi kameramunka, megfelelő számú kamerával és jó világítással/vágásokkal. A színpadkép is zsír, az alkonyként megvilágított Holy Diver háttérvászon nagyon hatásos.

Kiállítás: Az a kis fekete hagyományos DVD-tok, de legalább van benne egy kétlapos booklet.

Egyéb: Interjú.

Összegzés: Vegyétek meg, ha látjátok, nekem 2000 Ft-ért érkezett akciósan.

10/9

Children Of Bodom: Chaos Ridden Years  (2006)

Műsor: Bodom best of, 2006-ig bezárólag. A DVD alcíme, "Stockholm knockout live", mindent elmond a hozzáállásról. Itt dühből van az arcunkba csapva a műsor, tényleg olyan, mint egy jobbegyenes, ami után a szemüvegem keresgélve tápászkodok fel a földről. No üresjárat!

Zenekar: A zenekari motor: Alex Laiho énekes/gitáros. Az az energia, amit ő termel frontemberként, kb. nullszaldóssá tehet egy bevilágított, lámpaerdős, lángnyelves Bodom koncertet. Ha belegondolok, hogy a műfaj fizikai értelemben vett óriásai közül Peter Steele (Type O Negative) mára testileg is belerokkant önnön farka imádatába, vagy hogy Blackie Lawless (WASP) leginkább a saját öreganyjára  kezd hasonlítani, azt kell mondjam; éljenek a metal törpék! Dio és Laiho ugyanis egymás feje tetején állva együtt is alig kétméteresek.

Annak ellenére, hogy a Bodom=Laiho, a többiek sem ma kezdték. A billentyűs Wirman és a dobos pl. a legnagyobb dara közben is dobverővel hajigálják egymást, mondanom sem kell, nem törve meg ezzel a zene lendületét.

Közönség: Egy teltháznyi leütött rajongó, akik a koncert végén nehezen állnak talpra. Addig azért küzdenek becsülettel…

Hang: Dolby S.5.1 /2.0 Nem lehet belekötni.

Kép: Profi kameramunka, megfelelő számú kamerával és jó vágásokkal. Színpadkép is állat a vakító COB fényekkel, illetve lángcsóvákkal. (Utóbbin két szám közt gyorsan kolbászt is sütnek…)

Kiállítás: Az a kis fekete hagyományos DVD-tok, de legalább van benne egy kihajtható kvázi-booklet.

Egyéb: Egy halom extra, klipek, visszaemlékezések. Egy régi képecske a hegedűjét nyüstölő Laiho-ról, amikor még az anyucija is büszke lehetett rá…

Összegzés: Pitbull. Szájzárral harap, nem enged.

10/10


Evergrey: Night To Remember 2 DVD (2005)

Műsor: Gyönyörű színházteremben, tekintélyt parancsoló megjelenésű zenekar - kiegészülve egy 3 fős kórussal, illetve kamarazenekarral - tanít, nevel bennünket, egy húsztételes nótacsokor minden igényt kielégítő bemutatásán keresztül.

Zenekar: Rikard Zander billentyűs hetyke bajszát leszámítva, totális, átfogó hibátlanság van.

Közönség: Teltháznyi mázlista. A Masterplan nótából alaposan ki is veszik a részüket.

Hang: DTS.5.1 /2.0  Hibátlan.

Kép: A képi hatásba belekomponálták a színházterem belsőépítészeti szépségeit is. Kikezdhetetlen. A túlnyomórészt kék fények pedig kimondottan jól állnak az Evergrey elidegenedett zenei világának.

Kiállítás: Vastag, színes booklet.

Egyéb: Több, mint 6 órányi extra, ebben az életemben már biztos nem fogom kielemezni. Esetleg majd, ha nyúl leszek Dabason…

Összegzés: Rajongóknak kihagyni bűncselekmény, szimpatizánsoknak szabálysértés.

10/10


Heaven and Hell: Live Radio City Music Hall 2 DVD (2007)

Műsor: Öreges nosztalgia, megidézve a DIO-korszakos Black Sabbath legnagyobb pillanatait? Nem hát! Öreges nosztalgiaműsorokban vigyázunk egymásra, nem röfögtetjük ennyire a bőgőt, nem rángatjuk ide-oda teljes erőből a rögzített cinállványokat, pláne nem rondítunk bele a Radio City Hall úri közönségének finom lelkivilágába ilyen otrombán vastag gitársounddal. Viszont a korszak legjobb dalai tényleg itt vannak, néhány új szerzeménnyel kiegészülve.

Zenekar: Dio-ra nézve a fentebb leírtak az irányadók, sőt talán még jobb formában is énekel, mint a HD emlékesten. Geezer/Iommi esetében a bajszokért természetesen itt nem jár pontlevonás, hiszen ezek legendás metal-bajszok. A dalokat pedig ma is hiba nélkül, hidegrázósan játsszák. Szegény Iommi ebben ugyan vétlen, de ha tudná, hogy kísértetiesen kezd Bódi Gusztihoz hasonlítani, még ma elzavarná a stylistját.

Közönség: Idősebb, visszafogottabb korosztály, de a "Heaven and Hell"-t most is énekelnék, ha Dio nem állítja le őket.

Hang: DTS.5.1 /2.0  Hibátlan.

Kép: A zenekar mögé egy kőfal épült, kovácsoltvas kerítéssel. Hatásos és illeszkedik az ős-doom hangulathoz  A kameramunka és vágás tökéletes.

Kiállítás: Igényes és fekete. Milyen is lenne más?

Egyéb: beszélgetés, háttérmunkák, előkészületek, stb.

Összegzés: Tudom, hogy sokba lesz, de ezt is meg kell venned.

10/10


Black Label Society: Tour Edition 2 DVD (2008)

Műsor: A BLS eddig megjelent két DVD-je összecsomagolva, és felkínálva vásárlásra, ha voltam olyan hülye, hogy külön-külön eddig nem gyüjtöttem be. A "Boozed..." erőssége, hogy itt még Robert Trujillo (Metallica) segít Zakk Wylde-nak disznóóllá változtatni a koncert végére teljesen lelakott színpadot. A "European Invasion" pedig egy teljes párizsi és egy kivonatos londoni koncert. A két DVD ellenére kevés az átfedés.

Zenekar: A BLS gárdája igazi kőbunkó alakulatként igyekszik definiálni magát, ennek érdekében sok minden meg is tesznek, színpadon innen és túl. Ha a kertünkben (bárcsak!) koncerteznének, ott valószínű, hogy soha többé semmi nem nőne. Az is lehet, hogy a Rumcájsz/Hegylakó fizimiska láttán nem a "zene" és "érzelem" szavak jutnak eszünkbe, de jó ha megjegyezzük: Zakk egyetlen lefogott hangjában több érzés, sőt érzelem van, mint egy-egy megroggyant lelkivilágú, panaszos emo-csapat teljes repertoárjában. Ehhez tartsuk magunkat!

Közönség: Sokan vannak mindegyik helyszínen, és nagyon le vannak öntve sörrel mindegyik helyszínen. Egy lelkes ifjú a színpadra ugorván, Zakk gitárját megkaparintva, lenyomja a nótát, szólóval együtt. Zakk csak nézi, majd megkínálja sörrel…

Hang: DS.5.1 Nálam kevés a magastartomány, de lehet, hogy új cuccot kéne beszereznem.

Kép: Az első DVD (Boozed) alapszíne valamiért túl sárga, a második lényegesen profibb. Ebben viszont sok a képi trükk, de szerintem ez nem megy az élvezhetőség rovására.

Kiállítás: Szimpla, fekete papírtok, koponyával.

Egyéb: Van bőven extra a két anyagon, ezek közül a turnébuszban lenyomott spontán Zakk blues-imprót már rongyosra néztem. Ja, meg gitárlecke is van, bár így úgysem fogjátok tudni eljátszani, kár is erölködni...

Összegzés: Jó, ha megvan.

10/9

Túrisas