Kiadó:
Sony Music

Már éppen ideje volt, hogy Bill Kapitány jelentkezzen egy jó kis DVD-vel. Erre most 60. születésnapja szolgáltatott alkalmat, így a Körcsarnokban 2008. december 19-én fölvett anyag egyúttal Bill hosszú és tartalmas karrierjének összefoglalására, ünneplésére is szolgál. A magyar rock híres-neves táltosa letett már egyet s mást az asztalra, volt hát bőven miből csemegézni. A kerek évforduló ellenére talán nem a legjobb pillanatban jött ez a DVD, mert a neves közreműködők, dalszerzők ellenére a legutóbbi album (Hatvan Csapás, 2008) nem lett Billy legerősebb lemeze, és az őt kisérő banda is volt már sütibb.

A billentyűs (Horváth Zsolt) - aki kísértetiesen hasonlít a Faith No More fakezű gitárosára, Jim Martin-ra - egyébként nagyon ízesen játszik; beállítása a kezdő csapatba kiváló húzásnak bizonyult Bill (szövetségi) Kapitány részéről. Ezt sajnos - legalábbis szerintem - nem lehet elmondani a gitárosról, Sárközi "Szivori" Pálról, aki blues-ban ugyan nyilvánvalóan kompetens, de ennél sokkal több nem mondható el róla. Olyan varázslók csatármunkája után, mint Tátrai Tibusz vagy Tornóczky Feri ez nálam taktikai hibának számít. Engem igazolnak a DVD legerősebb pillanatainak minősülő "Öreg Billy rock and roll bandája" Tornóczky rettenetes nagy tekerésével és a hamisítatlan Tibuszos zsenivel megfejelt "Hey Joe". Az utóbbi (Póka Egonnal és Hobóval) a klasszikus Hendrix nóta talán legjobb földolgozása, amit valaha is hallottam (pedig hallottam már egy párat).

Ami Billt illeti, azt kapjuk, ami elvárható, pedig az ő hangja is vesztett már valamelyest régi fényéből. Persze még mindig benne van az a kőbányai proli őserő, ami miatt ő csak "a Kapitány" vagy "a Király" magyar rockerek nemzedékei számára. És ez már így is marad. Bizarr módon a szövegértéssel akadt néha problémám, de ez nem új keletű jelenség.

A viszonylag profin fényképezett koncertfilm által nyújtott élményen sokat ront a vékony, bár szerintem tudatosan retrósra vett hangzás (főleg, ami Sárközi gitárját illeti). Ez már a "60 csapás" lemezen is koncepciózusan érvényesült, szemben pl. a "Bort, Bluest, Békességet" (1999) dögös húzásával.

A repertoár próbál fölmutatni egy-egy szeletkét Bill pályafutásának minden egyes állomásából, beleértve a ma már egyértelműen klasszikusnak számító kötelezőket: Tetovált lány; Rossz vér; Hosszú lábú asszony; Kőbánya Blues; A zöld, a bíbor és a fekete. Ha csak ezeket a kihagyhatatlan slágereket veszem alapul, Billnek nemzetközi szinten sincs szégyenkezni valója. Ha nem egy lélekölő bolsi rendszer által szedált kelet-közép-európai országba születik... De ez marhaság! Bill Kapitány igazi Hungarikum... Nagy betűvel...

Tartuffe