Honlapok:
www.adastraband.com
myspace.com/adastra

Zenészek:

Joe Nardulli - gitár
Eric Davis - billentyűk
Jay Levine - bőgő
David Penna - dobok

Ez az Ad Astra nem az az Ad Astra, de még csak nem is az a másik. Ha valaki ezek után elvesztette a fonalat, nincs egyedül. Szóval van nekünk egy azonos nevű hazai progresszív metál bandánk (Crust of Ego, 2008), meg van egy másik a finn tesóknak (Death Or Domination, 2008). Na, ez egy harmadik formáció New York-ból, akik vagy nem tudnak arról, hogy már két csapat is létezik ezen a néven, vagy úgy gondolják, hogy ez olyan tuti név, amiért az esetleges pereskedést is simán érdemes vállalni.

Akármi is motiválta Joe Nardulli gitárost a névválasztásban, az biztos, hogy sikerült piszkos jól megtanulni gitároznia és összehoznia végre egy ütőképes prog-fusion zenekart. A Shawn Lane és a Liquid Tension Experiment, valamint a hazai Mindflowers által kijelölt csapáson mozgó összetett instrumentális kompozíciók ízes, technikás hangszeres szólók köré épülnek. Hál' Istennek a szerzeményeket halandó emberek számára is követhető akkord-szekvenciák és befogadható (bár nem egyszerű) dallamok jellemzik.

Nekem mindig is bejött a jazz-fusion és a progresszív rock ilyenfajta keresztezése. Egyetlen bánatom, hogy az album a független kis kiadó és a még kisebb költségvetés miatt korántsem szólal meg úgy, ahogy kellene. Mondjuk legalább akkorát kellene dörrennie, mint a fönt már említett Liquid Tension Experiment lemezeinek!

Bár nem érzem úgy, mintha Joe Nardulli együttese fölrepítene egészen a csillagok közé (Ad Astra), de nagyon meghallgatnám őket élőben egy hangulatos kis Manhattan-i klubban, valahol a Park és a 6th Avenue között.

Tartuffe