Csak hogy Tartuffe egyre nyomasztóbb hegemóniáját megtörjem, jelentkezem néhány sorral, a leggyorsabban megírható kategóriát választva. Munkahelyi, családi, egyéb elfoglaltságok miatt most tehát lapítok, de a nyár egyébként is zsibbadt, beizzadós (nagyon utálom), odab@szós megjelenés sincs sok, ezért összességében igazoltan vagyok távol.

Cserébe viszont itt egy drágakő nektek, éppen tegnap alázott hosszú idő után újra a teraszon, az iPod kihangosító iPig malackámban. (Disznó módon röfög.)  

Az instrumentális (gitár)zene a rockzenekedvelők hierarchiájában az énekes produkciók mögött van, ezt kár lenne tagadni, mégis azt mondom: ha valaki ilyen ízzel és érzéssel fog meg minden egyes hangot egy dalban, az kifejezőbb, jelesül szívbemarkolóbb, mintha ugyanezt elénekelné.

 Norum "Another Destination" lemeze egészében nézve elég szedett-vedettre sikeredett, a "Face The Truth" zsenialitásához nem fogható, de a Europe-gitáros nem mellesleg, ebbe a dalba tényleg belegyúrta szívét-lelkét. Úgy sír a kezében végig a hangszer, hogy annak hatása alól nehéz bárkinek kivonnia magát, aki csak szőrmentén is, de valaha szimpatizált a villanygitárral.

Egy lassú, mollos, nem túl bonyolult harmóniamenet az alap, amire egy wah-wah segítségével teríti ki és teszi közszemlére a lelkét Norum. Nem a gyors futamok miatt utánozhatatlan, hanem ahogy végig uralja és a dal kiszolgálójává teszi a wah pedál használatával (rátaposás, felengedés) keltett gerjedést és egyéb elektromos zajokat. Észbontó!

Szoktatok olyat érezni, hogy zenehallgatás közben libabőrös lesz a kar? Na, akkor csekkoljátok csak le a Tecsűn!

Túrisas