Warmen: Japanese Hospitality (2009)


Talán még jobb poén lett volna egyenesen "Live In Japan" címre keresztelni a vicces kedvű Wirman (Warmen) tesóknak legújabb stúdiólemezüket, ugyanis a cím sugalmazásával ellentétben (japán vendégszeretet) ez nem koncert, és Japánhoz sem sok köze van. Esetleg csak annyi, hogy ez a fajta "villantós" muzsika Japánban továbbra is majdnem olyan közkedvelt, mint a sushi. A "Japán vendégszeretetből" is eladnak majd ott jó sokat, pedig ha valami nem piacorientált szerkesztettséggel és felfogásban készült, az éppen ez a lemez.

Középtempós, szétszólózott instrumentálissal nyitni egy lemezt, nem jelent jót az álmoskönyvek szerint, de Wirmanékat érezhetően egy dolog érdekelte: maguk és kedves vendégeik jót szórakozzanak a felvételek alatt, aztán Japánban majd úgyis elmegy annyi, hogy a Spinefarm kiadó majd legközelebb is lásson bennük üzleti (nehéz persze ezt elhinni) lehetőséget.

A finn Janne Wirman (COB) billentyűs nevének és sziporkázó játékának felemlítése persze elsősorban a Children Of Bodom rajongók  al- és felkarján generálhat jóleső bizsergést, ami sokuknál nem jut majd tovább mindennek elvi lehetőségénél, ha elmondom, hogy a "közismert" Nylon Beat reménytelenül átlagos hangadottságú énekesnője, maga Jonna Kosonen egyenesen 3 célzott lövést ad le a Bodom rajongókra. Ezekből legalább egy, a popos Janet Jackson feldolgozás (Black Cat), mindenképpen halálos.

A feketeleves elfogyasztása után viszont lehet örülni, hisz azért mégis csak itt van Alex Laiho Bodom-főnök is, a Pantera/Bodom ízű és zseniális "High Heels On Cobble Stone" nótával. További ok az örömre Timo Kotipelto (Stratovarius), Pasi Rantanen (ex-Thunderstone) és Marko Vaara (TunnelVision) jelenléte is, akik igyekeznek kiköszörülni a Kosonen úrhölgy okozta csorbát, a számukra megírt és kiosztott, hol tempósabb, hol lassabb, hol epikus melodikus metal nótákkal.

A projekt másik főszereplője, családi alapon az öcskös, Antti Wirman, aki fölényesen küzdi le a technikai kihívásokat, ám érzelemből és feelingből még pluszórák felvételét javaslom, bármelyik meghívott vendégénekes anyazenekarának (kivéve Nylon Beat!) szabadon választott gitárosától.

Öszességében azért rendben van ám ez a családi reláció, nagyon lennék én a harmadik, mondjuk Csaba Wirman, a dobos...

Túrisas

Címkék: lemezkritika