Kiadó:
Spinefarm Records

Honlapok:
www.eliasviljanen.com
myspace.com/eliasviljanen

Zenészek:

Elias Viljanen - gitár
Henrik Klingenberg - billentyűk
Jari Kainulainen - bőgő
Tomi Ylönen - dobok

A "Tűzszívű" (Fire-Hearted) már Elias "E.Vil" Viljanen harmadik szólólemeze a "Taking The Lead" (2002) és a "The Leadstar" (2005) után, amelyek még a Lion Music-nál jelentek meg. Az új kiadóhoz igazolás nem járt együtt stílusváltással, sőt a Sonata Arcticá-ba való 2007-es beintegrálódás sem okozott különösebb változást. A korábbi kísérletekhez képest talán a két énekes szerzemény megjelenését lehet újdonságként értékelni. Az azonban már borítékolható, hogy a Sonata Arctica stabil rajongói tábora miatt ezt a lemezt nagyobb figyelem fogja kísérni; annak ellenére is, hogy alapvetően másfajta zenéről van szó, mint amihez a fanok hozzászoktak.

A "Kiss Of Rain" című nótában Tony Kakko, a Sonata Arctica pacsirtája előveszi a jellegzetes Klaus Meiné-s (Scorpions) hangszínét, míg a másik énekes dalban ("Last Breath Of Love") Marco Hietala  hozza a Nightwish-ben tőle megszokott formát. Egyéb közreműködők is szerepelnek a lemezen: Jaan Wessman fretless bőgőn ("Beautiful Piece", erős Steve Vai-os beütésekkel) és Mikko Sirén (Apocalyptica) dobokon ("Supernatural", "Beautiful Piece", "Last Breath Of Love", "Kiss Of Rain", "Fire-Hearted" és "One Tonight").

Az albumon általában egyszerűbb, letisztult, hard rock-os számok kaptak helyet, kivéve talán a valamivel keményebb hangvételű "Cruel Groove" és "Showstopper" című szerzeményeket. Bizonyos körökben divat Viljanen-t a "finn Satriani"-ként emlegetni. Ennek talán az az alapja, hogy ő is főleg Ibanez gitárokon játszik és hallhatóan sokat sasolta a nagy Maestro oktató DVD-it, koncertjeit. Mindazonáltal Satriani egyénisége és kiugró dalszerzői tehetsége (manapság sajnos kevésbé) csak részben tettenérhető Viljanen játékában. A "Head Up High" pl. vészesen unalmasra sikeredett, az "Up To Speed" country-s hangvétele pedig egyáltalán nem áll jól (sőt nem is megy igazán) Viljanen-nek.

Mindent egybevetve ügyes kis gitáros ez a srác, de semmi kétségem sincs affelől, hogy ügyes gitárosokból egy regimentre valót lehetne összeszedni a finn rock kocsmákból. Manapság már ennél többet kell fölmutatni ahhoz, hogy instrumentális lemezekkel nevet csináljon valaki magának. És még akkor sem garantált a nemzetközi siker (lásd: Marco Sfogli, kritika itt).

Tartuffe