Hú, de szégyellem magam! Tolnától Baranyáig, valamint a két sarkkör között keresem-kutatom az instrumentális gitárosok anyagait, immáron hosszú évek óta. Azt gondoltam, hogy amennyire lehetséges, képben is vagyok, különösen, ami kishazánkat illeti. Erre tessék! Itt egy ismeretlen srác Mátészalkáról, és olyan anyagot tesz le az asztalra, hogy lefostam a bokám, de erre még visszatérek.

Vagy az is lehet, hogy nem csupán az én szégyenem, hogy ilyen tehetségeket hagyunk csaknem teljes névtelenségben vergődni? A valóságsós Pongó Pigmeus "nagyszabású" rap-operájának (sic!) anno hírértéke volt, mielőtt visszasilányodott volna természetes közegébe, a szánalmas tehetségtelenek közé, győzi és pákó (köznevek) még éppen nem tananyag, Király Istvánról azonban én most hallok először, ráadásul úgy, hogy – legalábbis eddig azt hittem – valamennyire képben vagyok a magyar rockgitáros színteret illetően.

István 6 éves korában ismerkedett meg édesapjának köszönhetően a hangszerrel, amiért a mai napig hálás neki, most már velem együtt.  A szerzői kiadásban megjelent lemez tíz, egyenletesen magas színvonalú felvételt tartalmaz, és túlzás nélkül állíthatom: minden tekintetben, abszolút világszínvonal, amit itt hallunk. Sok szakmában jegyzett gitáros sem tudja felvenni instrumentális lemezét igazi hangszerekkel (leginkább dobokkal) és zenészekkel, csupán egyedül ügyeskedi össze otthon a házistúdióban. Király István igazi muzsikusokkal (de még milyenekkel!) dolgozott a Tom-Tom Stúdióban, ahonnan sikerült kijönnie nemzetközi tekintetben is versenyképes hangzású első szólólemezével.

Koncerteken Vai, Satriani, Greg Howe, MacAlpine számokat is játszik, itt a saját dalokon én elsősorban Richie Kotzen és Andy Timmons hatását érzem. Hihetetlen dallamérzék, érzéssel megfogott hangok, csodálatos, élő, lélegző, nem eszetlenül túlvezérelt gitársound, tíz, átgondolt, kiérlelt, technikailag is lenyűgöző kompozíción keresztül. A húzós groove-ok és csipetnyi funky íz ellenére igazi rockzene ez, amely immár visszavonhatatlanul ott figyel az év végi listámon.

Zenészek, de inkább hangtechnikusok által jólismert a "barna hang" keletkezésének és létezésének teóriája. Lényege, hogy egy bizonyos frekvencián a hang, amennyiben megegyezik a szervezet (pl. bélrendszer) saját rezgésszámával, fiziológiai folyamatokat indíthat el. Röviden: István! Én ettől most beszartam.

Túrisas