Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.heavenly.fr
myspace.com/heavenlyofficial

Túrisas szerint egy tetszetős borító megbízható indikátora a bévül rejtező zenei anyag jó minőségének. Elképzelhető, hogy az esetek többségében ez valóban igaz, engem most mégis inkább az érdekelt, hogy ez vajon fordítva is igaz-e. Ha egy borító olyan elbaltázott, sablonos ízléstelenség, mint a "Carpe Diem" esetében, megbújhat-e alatta olyan CD, amelyik rendszeresen visszakéreckedik a lejátszómba.

Nem tudom, hogy egyetlen lemez alapján illik-e, érdemes-e általánosítani, de a párizsi srácok egészen meggyőzően bizonyították számomra, hogy az ótvar borítóterv nem szükségképpen jelent gagyi tartalmat. A Heavenly-nek eddig nem nagyon sikerült berobbanni a zenei tudatomba; ha nagyon megerőltetem magam, akkor is mindössze az előző lemezen (Virus, 2006) megjelent "When the Rain Begins to Fall" Flashdance betétdal földolgozásra emlékszem velük kapcsolatban.

A Heavenly kezdettől fogva a klasszikus euro power vonalon próbált érvényesülni, erős Helloween és Stratovarius hatásokkal, valamint egy csipetnyi (számomra nem túl rokonszenves) 80-as éveket idéző, retro szinti hangzással. A képlet most sem változott, csak éppen az egész sokkal jobban megy nekik, mint korábban. Most valóban sikerült megragadni a napot, és előállni pályafutásuk legjobb albumával.

A Helloween-Stratovarius páros által kijelölt irányba való menetelés mellett (pl. "Ashen Paradise") ezúttal több kirándulást is tesznek a bajszos "Királynő", Freddie Mercury által uralt területen. A kiváló adottságokkal rendelkező énekes, Benjamin Sotto elég otthonosan mozog Higany Frici örökös birtokain, ezt bizonyítja pl. a "Farewell" vagy "A Better Me" (utóbbiban már-már kínos - vagy inkább tudatos? – utalásokat hallunk a legendás "Bohemian Rhapsody"-ra).

A "Carpe Diem" bizony stílusában kiemelkedő, hogy ne mondjam "mennyei" anyag lett: dinamikus, aprólékosan kidolgozott, megfejelve fogós dallamokkal és technikás szólókkal (úúúh, a címadó!!!), s ezért még az ezerszer lerágott csontnak számító Örömóda földolgozás is megbocsátható – még egy magamfajta euroszkeptikusnak is.

Tartuffe