Kiadó:
Symbolic Records

Honlapok:
www.houseofkiana.com
myspace.com/houseofkiana

Finnország az én metálos szívem csücske, pedig még a közelében sem jártam soha. Amíg ezt a súlyos mulasztást sikerül valahogy orvosolni, meg kell elégednem azzal, hogy az általam nagyra becsült finn bandák jönnek el hozzánk, ide Magyarországra. Most nem is elsősorban a nyilvánvaló Stratovarius, Sonata Arctica és Nightwish alkotta triumvirátusra gondolok, hanem a kevesek által ismert, de nem kevésbé tehetséges power és progresszív vonalra. Sajnos csak előzenekarként léptek föl, de örömmel üdvözöltem hazánkban pl. a Winterborn legénységét (beszámoló itt).

Egyelőre nincs túl nagy reklámja, de szeptember-októberben másodjára is útjára indul az Evil Eye Management rendezésében a "Metallia Perkele" turné, amelyben a szokásos finn csapatokon kívül most a "mikutyánkkölyke" Subscribe is föllép. Gratula! Szerencsére beiktattak a programba két magyar állomást is, október 8-án a pesti Dürer Kertben, másnap pedig a miskolci Ifjúsági Házban. Ott a helyem, hiszen föllép a tavaly nálam Top 10-es Status Minor (kritika itt), de az új énekes-igazolással potemixet nyelt Grendel is. A többieket (Ghoul Patrol, Hammerhed, Anger Cell) nem, vagy csak felületesen ismerem.

Viszont a turnéba ugyancsak bekapcsolódó Kiana nagyon bejön. Annak ellenére, hogy stílus-preferenciáim nem föltétlen igazolják a dolgot, olykor kimondottan jól esik bólogatni rá egyet. Az "Abstract Entity" a fiatal finn csákók tavaly megjelent beköszönő-bemutatkozó lemeze, de a megilletődöttségnek vagy kiforratlanságnak minden jele nélkül. Alaposan kidolgozott "dallamos" death metal ez, thrash és groove hatásokkal: nem annyira a honfitárs Children of Bodom vénáján, hanem jellegzetes göteborgi vonásokkal. Aki az In Flames, Dark Tranquillity, Sonic Syndicate típusú zenéket vajazza, ne mulassza el meghallgatni a Kiana tökös-karcos debütáló anyagát, főleg a "Heartburn" című nótát. Ezt pont az énekelhető, jól eltalált refrén miatt szeretem.

Egyetlen kifogásom, hogy bár hallhatóan fölkészült gitárosok nyomják a bandában, a szóló nem éppen hangsúlyos elem a nótákban..., és akkor még finoman fogalmaztam. Pedig az Arch Enemy és az Amott testvérek egyszer s mindenkorra bebizonyították, hogy a hörgés, a gyilkos riffek és a dallamos szólók kiválóan passzolnak egymáshoz.

Tartuffe