Tartuffe kollegával Ausztriából hazafelé autózva hallgattuk a svédeket és bölcsen megállapítottuk, hogy a Krux nem jöhetett volna létre, ha anno a városnyira hízott, lepukkant birminghami ipartelep szmogos ege alatt Anthony, az ex- vasgyári melós nem hozakodik elő minden idők egyik leggonoszabb riffjével.

Ki gondolná, hogy egy szürke ipari város és a vasgyár kölcsönhatása zeneileg ilyen inspiráló lehet, hiszen e kettő hazánkban is produktív lett. Ott Black Sabbath, itt EDDA–Művek. Utóbbi doom hagyatékából ugyan nem tudták volna a svédek megírni a Krux kettest, sőt egyetlen árva nótát sem, de sebaj. Anthony, azaz Frank Anthony Iommi, ex-vasgyári melós életműve önmagában is elégséges ehhez.

Ha valaki nem ismerné a "doom metal" fogalmát, akkor többé-kevésbé elég lenne lekagylóznia a Black Sabbath című nótát, lehetőleg készenléti pszichológus felügyelete mellett. Ha akkor (1970) lettem volna szülő és a gyermekem ezt a nótát favorizálja, mondjuk a "Bridge Over Troubled Water" (Simon & Garfunkel) helyett, sátrat vertem volna a Nevelési Tanácsadó elé, az biztos.

Mindenestre az idő igazolta mindkettőt, Iommi sem farkasember lett, hanem kimondottan decens öregúr, mára leginkább Bódi Gusztira emlékeztető külsővel (bocs, Tony!), aki a lassú, de ultrasúlyos "temető-metal" alapjainak megteremtésével, némileg paradox módon ugyan, de halhatatlanná vált.

Azt hihetnénk, hogy a doom egy idő után szükségszerűen unalmas, ami igaz is lehet, ha az énekdallamokért nem Mats Levén, a gitárokért pedig nem Fredrik Akesson felel. Ők ketten még nem tudtak olyan produkcióban rész venni, amit nem tartanék érdekesnek és minőséginek. Ezúttal is ez történik, pedig a zenekar motorja nem ők, hanem maga a doom király: Leif Edling.

A kedvenc egy kakukktojásnak számító, relatíve gyorsabb, zakatolós nóta, óriási szólóval és zseniális énektémákkal, full csöves (nem szociológiai értelemben) hangzással, ami úgy friss és dinamikus, hogy a "digitális" szó eszébe sem jut az embernek. Néztem is a hangszórót, hogy megadta-e magát, vagy csak a korhűség miatt röcsög. Az utóbbi, de nagyon jó!

Egyszer egy társaságban valakinek kiszaladt a száján egy a "kurva anyádat!" minősítés, és miután rádöbbent, hogy olyannak címezte, akinek nem kellett volna, azzal korrigált, hogy "jó értelemben mondtam". Na, a Krux is ilyen; jó értelemben röcsög, serceg. Csakhogy ezúttal ezt most nem az udvariasság és kétségbeesés mondatja velem.

Túrisas