Division By Zero: Independent Harmony (2010)

Kiadó:
ProgTeam

Honlapok:
www.divisionbyzero.pl
myspace.com/divisionbyzeropl

Miközben a nullával való osztásnak matematikailag még mindig nincs értelme (ahogy azt George Berkeley "The Analyst" című művében már a 18. században részletesen kivesézte), annak, amit a progresszív metál területén a Division By Zero művel, egyre inkább. A lengyel quintett 2007-ben jelentette meg "Tyranny Of Therapy" címmel első lemezét, ami rögtön el is varázsolt ritmikai összetettségével, vastag riffjeivel és azzal a sajátos melankóliával, amihez nélkülözhetetlen Slawek Wierny mélyebb fekvésű énekhangja és alkalmi hörgései (itt).

A DBZ nem az a banda, amelyik energiáit fölaprózva fossa magából évente a 80 perc hosszú lemezeket. Komótosan, a teljes koncentráció igényével dolgoztak kb. három évig a mindössze 45 perces, de valóban méltó folytatáson, ami most nem Insanity/Nightmare koprodukcióban jelent meg, hanem egy független lengyel kiadónál (ProgTeam) és a Metal Mind-on keresztül végzik a terítést. Nem tudom, hogy ez jót jelent-e a magyar rajongók számára. Gyanítom, hogy nem. Különben nem is értem, miért nem versengenek komoly nemzetközi kiadók a sziléziai proggerek kegyeiért, mert a mostanában igencsak fölkapott Riverside-hoz képest egy tyúklépésnyire sem maradnak el – sőt!!!

A "Független összhangzat" egyenes folytatása az ígéretes debütációnak; az összkép talán csak annyiban változott, hogy hangsúlyosabb lett a billentyűk szerepe és – azt kell mondjam: sajnos – valamivel kevesebb a szigorú torokhang. A lemez ettől még nem lett egy szemernyivel sem slágeresebb, inkább csak progosabb – a központi szerepet továbbra is Mariusz Pretkiewicz furfangos, komplex dobolása játssza. A gitáros vitathatatlan képességei ellenére sem erőlteti a szólókat, de – szinte félve írom le – az egészet tekintve nem is zavaró a hiányuk. Persze amikor fölbukkan egy-egy kurta tekeredés (pl. Wake Me Up, Glass Face), az ember nagyon hálás tud lenni.

Ha nem lenne Dreyelands-unk, akkor most szégyenkezve kellene beismernem, hogy a lengyel tesók messze előttünk járnak. Így inkább azt mondom, hogy mifelénk is elkelne még egy-két ilyen banda, a DBZ-t pedig a lehető legsürgősebben föl kellene karolnia valami komolyabb promóciós potenciállal rendelkező nagy kiadónak. Ez úgy, ahogy van, nagyon süti!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika