Amennyire igényesnek néz ki a pozsonyi csapat honlapja, pontosan annyira használhatatlan. Ha az ember nekilát egy kritikának, mindenképpen szükséges előtte feltérképezni a zenekart, ami ez esetben félrevezető lehet. Legalábbis a meghallgatott anyag alapján én nehezen hiszem, hogy a négy tag mindegyike "basskytarista". Egy ilyen felállást legföljebb csak Joey DeMaio (Manowar) lájkolna, ő is csak akkor, ha mind a négy ő lenne.

Tony (basskytarista) egy igen attraktív hölgy, aki a bőgő mellett minden bizonnyal az énekért is felel. Ezt onnan gondolom, hogy női hangot hallok többnyire a lemezen. Hangja leginkább alternatív rockcsapatok énekesnőit juttatja eszembe, pl. a No Doubt zenekart kimondottan. Ennek személy szerint nem igazán örülök, nem az én világom az indie és alternatív rock. Reálisan nézve viszont stílusos, amit csinál, dallamai megállnak a lábukon.

Ugyanakkor az már számomra is örömteli, hogy a maradék bőgősök szolgáltatta zenei alapok inkább progresszív rock/metal irányba húzzák a szekeret, így egy nagyon izgalmas, sajátos zenei vegyület keletkezett. Külön dicsérnem kell Gila (basskytarista) teljesítményét. Amikor nem a basszust abálja, halálprecízen és ízesen szólógitározik végig a lemezen. Gitárjátéka és gitárhangja a lemez egyik legnagyobb erőssége.

Jól megszólaló, figyelemre méltó anyagot tettek le az asztalra a pozsonyi basszerek. Nem tudom eldönteni, hogy az indie-íz kompromisszum eredménye-e, és ők inkább lennének prog-metal banda, vagy tudatosan alakult ki a hangzásuk. Akárhogy is, szerethető és profi munka az Insomnia. Aki pedig vevő a két stílus találkozására, kifejezetten jól jár velük.

Túrisas