Az Én, Ozzy könyv kiolvasása után, miután végighallgattam / néztem az otthoni CD/DVD gyűjteményem Ozzy-kiadványait, egyre erősebben és csillapíthatatlanul éreztem a késztetést. Bizony, nagyon nincs rendjén, ha úgy telnek-múlnak a napok, hogy nincs a birtokomban a Madman szupersztár korszakát megörökítő koncert DVD. És Isten bocsássa meg: nem Ozzy miatt.

Azt minden további nélkül kibírtam volna, ha nem kell a némileg behízott fejére halmazati büntetésként kirótt hidrogénezett, hajlakkal belőtt rőzséjével, valamint ordenáré flitteres színpadi hacukájával vizuálisan szembesülni, mert ez mai szemmel szinte vállalhatatlan. Az egyébként cseppet sem könnyű DVD-beszerzés oka nevesítve: Jake E. Lee.

Közhely, hogy Ozzy mindig is a lehető legjobb gitárosokat kaparta elő a sokezerből. (Lehet okoskodni, meg szakérteni, de meggyőződésem, hogy ez most is sikerült. Gus G. tudásban és fazonban is a lehető legjobb választás volt, a játékában kissé statikussá vált Zakk helyett.) Az Ultimate Sin (1986) megjelenése utáni turné sikeréhez ezúttal is kellett egy gitárfenomén, aki minden tekintetben megfelelt az elvárásoknak. Megjelenésben, színpadi mozgásban, és gitártudásban ennél jobban nem lehet megjeleníteni a nagybetűs Gitárhőst. Minden klasszikus szólót ugyanúgy, mégis máshogy játszik, de minimum, hogy lenyűgöző technikával és könnyedséggel. Intenzív mozgásával is ő viszi a hátán a bulit, Ozzy meg tapsol, totyog és jobb híján néha izomból megrángatja szegény Jake óriási hajzatát. De őt meg ezért szeretjük, na!

Most tabut döntök megint, de Jake E. Lee jobban, szebben játszotta el a Randy Rhoads írta szólókat, mint mostanában Zakk Wylde. A fiatal Zakk még partiképes volt, de ahogy emelkedett benne a tesztoszteron szint, és fokozatosan lanyhult nála az általános disztingválási faktor és ment le kutyába, egyre inkább a súlyra fektette a hangsúlyt, mintsem a játékosságra.

Itt azonban egy teljesen más fölfogás és játékstílus a meghatározó, noha mindkét Ozzy-bárdista zseni. Jake E. Lee  meglátásom szerint azonban egy kissé és nagyon méltatlanul leértékelődött Zakk Wylde mellett, ezért is kell megnézni ezt a 16 klasszikus Ozzy nótát és gigashow-t megörökítő, sajnos DVD-n csak Japánban megjelent filmet.

A hang és kép nyilván nem versenyképes egy mai felvétellel, hiszen eredetileg ez egy VHS-anyag volt, amit a japperek digitalizáltak, de bőven nézhetővé és élvezhetővé varázsoltak. Az eredeti film rendezője jó munkát végzett. Egyetlen képi megjelenítésért kellett volna csak bűnhődnie. A "Crazy Train" szólójának második részébe beúszik egy néhány másodperces filmes geg, amint Ozzy a sínekre helyez egy hajadont. - No, ezért viszont halállal. Tehát a lényeg mégegyszer: Jake E. Lee!

Túrisas