Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.borealismetal.com
myspace.com/borealismetal

Kanada manapság nagyon belehúzott; most éppen fölhelyezték nekünk a csillagászati térképre a hagyományos észak-amerikai power metal legújabb csillagát. Magam is nagyon vonzódom a klasszikus műveltséghez, de a Borealis név mégis állati bénán hangzik, jóllehet Boreas, az északi szél római istensége ihlette. Ráadásul a borealis melléknévi alak, ahogy az például az aurora borealis (északi fény) kifejezésben is előfordul. A suta névválasztás azonban egy rendkívül tehetséges, fiatal zenekart takar Ontarióból, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a Savatage időtálló örökségét átmenekítsék a metál-közönség újabb generációi számára.

A zenekar minden egyes tagja igen fölkészült zenész, de a főszerep és a legnagyobb érdem mégis csak Matt Marinelli énekes-gitárosé, aki nemcsak kiválóan szólózik, de a műfaj legnagyobb frontembereinek hangja költözött a torkába. Garael kolléga – ha ugyan még nem ismeri – tuti el fog alélni tőle. Alapból leginkább Zak Stevens-re hasonlít, de olykor kifejezetten Tom Englund-osan kapar, nekem mégis azok a pillanatok tetszenek, amikor szinte koncentrálnom kell, hogy nem Russell Allen-t hallom-e éppen (pl. a címadó első sorainál!).

A Borealis zeneileg nem túl önálló – sőt! – de megérdemli, hogy sikeres legyen, mert tiszteletreméltó ősök hagyatékát kezeli; sokszor frissebbnek, fogósabbnak találom, mint pl. a Circle II Circle-t. Talán egy kicsit túl homogén az anyag, nem mindig világos, hogy véget ért-e egy szám, vagy már a másikat hallgatom, de huszonegynéhány évesen nagyon szeretnék ilyen alkotói kihívásokkal küszködni.

Tartok tőle, hogy erre a muzsikára Amerikában a kutya se kíváncsi, de nyilván ők is inkább Japánban és Európában gondolkoznak, ezt jelzi a Lion Music-nál való megjelenés, és a tény, hogy a lemezt Svédországban keverték. Szól is, ahogy kell… Sava-fanoknak nyugodt szívvel ajánlom.

Tartuffe