Eumeria: Rebel Mind (2011)

Kiadó:
Rebel Tide Entertainment

Honlapok:
www.eumeria.com
myspace.com/eumeria

Már 2009-ben arról elmélkedtem, hogy a progresszív metál műfaj elsorvadni (vagy drasztikusan átalakulni) látszik az USÁ-ban, miközben (némi zenei hangsúlyeltolódással) Európában (főleg annak legészakibb és legdélibb területein) továbbra is rendületlenül virágzik. Egy ideig még küzdöttek az erős szembeszéllel olyan zenekarok, mint az Outworld és Rusty Cooley gitáros másik próbálkozása, a Darkology, de ezek is menthetetlenül földbe álltak. Mostanában - a nagy öregeken kívül - egyedül a Creation's End alkotott maradandót, de ott is szükség volt némi európai vérátömlesztésre az olasz gitármágus, Marco Sfogli közreműködésével.

Nem találomra, véletlenszerűen kezdtem el emlegetni az Outworld-öt, mert az Eumeria tulajdonképpen ennek a tragikusan gyors véget ért zenekarnak romjaiból alakult meg: Bobby Williamson billentyűs és Shawn Kascak bőgős is innen "származnak", az erősítés pedig ezúttal az Egyesült Királyságból érkezett Jonny Tatum énekes, Reece Fullwood gitáros és Kevin Bartlett dobos személyében. Jonny Tatum-re föltehetően nem azért esett a választás, mint annak idején Carlos Zemá-ra - aki szinte tökéletes Kelly "Naplemente" Carpenter klón volt -, hiszen Tatum hangja és stílusa sokkal kevésbé a karcos, sikolyokkal tűzdelt Rob Halford vonalba illeszkedik. Tiszta, de dinamikus orgánuma az európai power énekesek előkelő rokonságába utalja.

Bobby Williamson tehát, némi (Texas-ból nézve) tengerentúli segítséggel, olyan progresszív power bandát hozott össze, amely fontosabb nyomelemeiben átörökítette az Outworld hagyatékát, de egy dallamosabb, európai ízlésnek jobban megfelelő formába öntötte, ami figyelemreméltó hasonlóságokat mutat a Wales-i Lost in Thought és az olasz DGM stílusával. Ezzel a "körrel" aligha szerezték meg maguknak a pole pozíciót, az USÁ-ban sem fognak komoly eladási mutatókat produkálni, de itt az öreg kontinensen biztosan akad majd néhány ember, aki elismerően csettint a "Lázadó Elme" hallatán.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika