A38, erős szél, de a Taft még mindig tart. Hát igen. Azt hiszem, már mindenki tudja, hogy mennyire baromira fázós vagyok, de ezt júliusban leírni egyszerűen felháborító.

Szóval az estém úgy kezdődött, hogy fújt a szél az A38 tetőteraszán, ahol három abszolúte Mr2 kompatibilis zenekar (Rakéta, 5 Yards, Zeropozitive) koncertjét nézhették volna meg az érdeklődő tömegek. Bár a 7 órai kezdésnél a zenekarok még egymást nézték, de 8 órakor, mikor a Rakéta végzett, voltak már kb. 12-en! Wow! Ha valaki meg tudja mondani, hogy ebben az esetben mi volt a baj, annak megköszönöm.

A38. Jó hely. A zenekarok nem a rétegzenének titulált rockot és/vagy metalt tolnak és mindösszesen 500 pénz volt a belépő. Ki érti ezt? Merenghetnék még e hosszú sorokon keresztül, de lépjünk tovább, ahogy nekem is lépnem kellett, mert Érden a Borgödörben várt a Borgia zenekar.
 
Nem voltam még Érden. Érden, a körforgalmak városában. Bár lehet, hogy valami versenyben vettek részt, hogy ki tud a legrövidebb idő alatt a legtöbb körforgalmat építeni a városában. Nem hallottatok róla? Érd nyert. Csak szólok. Mire megérkeztem, a srácok már a színpadon voltak. A kerthelyiségben körülbelül 20 ember. 20 boldog ember. Második alkalommal láttam a Borgiát színpadon, de ez most valahogy más volt. A két koncertet összehasonlítva, itt nem éreztem semmi bizonytalanságot. Abszolúte urai voltak a helyzetnek, a színpadnak, a feeling-nek. Szóval mindennek. Valami megmagyarázhatatlan felszabadultságot éreztem és arcomra tetovált mosollyal hallgattam őket. Ezek a srácok piszok jók! Persze, tudom, elfogult vagyok. Ahogy minden zenekarommal. Jó ez vagy sem? Csuda tudja. Miután az "anyai büszkeség" megmagyarázhatatlan hálójából sikerült magam kiszabadítani, szemügyre vettem a zenekar közönségre gyakorolt hatását. A közönséget, aki főleg fiatalokból állt. Tízes éveik vége, húszas éveik eleje. Amit most fogok mondani, ahhoz előre kell bocsájtanom, hogy nem szoktam zenei elemzéseket elkövetni, ezért megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy akár butaságokat is beszéljek.

Szóval, van ez a népzene. Ez semmi esetre sem osztályidegen tőlem, hiszen hosszú évekig tagja voltam egy néptánc csoportnak. Viszont úgy gondolom, azaz gondoltam egészen ez idáig, hogy a mai tizenévesekre ezt már nem lehet ráerőltetni. Az, hogy népdalaink eredetének kinyomozása, rendszerezése, gyűjtése stb. elsősorban Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának köszönhető ma már inkább csak tankönyvi anyag, de meggyőződésem, hogy 10 fiatalból (vagy középkorúból) legalább 5 egy mondatnál többet egyik híres magyarról sem tudna mondani. Szégyen, nem szégyen, így van.

Nos, visszakanyarodva az eredeti témához, a Borgia zenekar hozzányúlt ezekhez a népdalokhoz. De olyan finoman és profin, és olyan szépen becsomagolva selyempapírba, hogy a dolog eladhatóvá vált. Még az előbb említett tizenévesek számára is. Láttam. Ott voltam. Táncoltak rá. Állat volt!
 
Nemrégiben volt szerencsém a Twisted Sister-t élőben megcsodálni. Akkor azt írtam, hogy akár meghalnak azért a színpadon, hogy szórakoztassanak. Ma, azaz tegnap, a Borgia is meghalt a színpadon, hogy szórakoztasson. Persze előttük nem volt több ezer ember. Még.

Boltsek Andrea