Kiadó:
Zyx Records

Honlapok:
www.subsignalband.com
facebook.com/subsignal

Nem egészen értem, hogy mi történt a Holzwarth testvérekkel, Oliverrel és Alexszel, akik a legendás német progresszív együttes, a Sieges Even bámulatosan stabil ritmusszekcióját alkották. Egyáltalán mi történt a Sieges Evennel? A 2005-ös újraalakulás után két bivalyerős lemezt írtak, 2007-ben mégis szétszéledtek. Nagyon csíptem őket, a "Paramount" (2007) nálam egészen a Top 10-es lista 8. helyéig kúszott. Ennek ellenére a leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy Markus Steffen gitáros és Arno Menses énekes nem adták föl, hanem Subsignal néven új csapatot verbuváltak a Dreamscape nevű ugyancsak müncheni illetőségű progresszív metal csapat volt tagjaiból.

A tény, hogy "Beautiful & Monstrous" című 2009-es lemezük mindeddig elkerülte a figyelmemet a szégyen korábban nagyon kevésszer tapasztalt intenzitású érzéseivel tölt el. Nagyjából és lényegében úgy érzem most magam, mint a könyörtelen és lelkiismeretlen Arnold Toht őrnagy, akinek az Indiana Jones - Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmben büntiből csúnyán leolvadt az arca - noha nem a szégyentől... (szemléltetés itt).

A Subsignal - hála Istennek! - egy az egyben ott folytatja, ahol a Sieges Even szárnyalása meglepetésszerűen megszakadt. Arno Menses sajátos orgánumával és tudatosan építkező, bonyolult dallamaival rendületlenül bűvöl és varázsol, Markus Steffen pedig intelligens, szellős, de olykor kellőképpen zúzós gitárjátékával ápolja a nagy előd legszebb hagyományait. Roel van Helden, aki a Sun Caged soraiból önként jelentkezett "szolgálatra", rendkívül kompetens dobos, nekem egy csöppet mégis hiányoznak Alex Holzwarth nyakatekert, finoman tördelt ritmusai.

Az önálló billentyűs bevonása David Bertok személyében kimondottan jót tett, teltebbé vált tőle a hangzás, amire a kis kiadó és az alacsony költségvetés ellenére sem lehet panasz. Sőt. A Subsignal abban a tekintetben is egyenes folytatása a Sieges Even második virágzásának, hogy a "Paramount"-ban megfigyelhető tendenciáknak megfelelően valamivel direktebb, bátrabb, kevésbé merengős lett a végeredmény (ld. Where Angels Fear To Tread, The Trick Is To Keep Breathing), jóllehet itt is megtaláljuk a lassabb, melankólikus tételeket, mint pl. a furcsán, fájdalmasan gyönyörűséges címadó dalt.

Szerencsés körülmény és örömteli aktualitást ad ennek a megkésett recenziónak, hogy ezév szeptember 30-án, kb. két hét múlva jelenik meg az együttes második lemeze "Touchstones" címmel. Semmi kétségem sincs afelől, hogy zseniális darab lesz. Már dörzsölöm a tenyerem és készítem a pénztárcám...

Tartuffe