Kiadó:
Liljegren Records

Honlap:
myspace.com/goldenresurrection

Svédország Európa egyik legszekulárisabb állama, ugyan 2010-ben még kb. 70 százalék kereszténynek vallotta magát, valójában csak 2 százalék gyakorolja vallását rendszeresen. Épp ezért furcsa, hogy éppen itt működik a legaktívabb Stryper-ihlette rock misszió, melynek lényege, hogy a rockot evangéliumba csomagolva, az evangéliumot meg rockba csomagolva adagolják a gyanútlan rajongóknak. A viking "metál egyház" pápája Christian Liljegren (Narnia, Divinefire, Audiovision), aki önmagáról elnevezett kiadóján keresztül terjeszti nem csak a krisztusi örömhírt, de az igényes, neo-klasszikus ízű, dallamos heavy metal "igéit" is.

Liljegren a Reinxeed szemtelenül fiatal, de annál tehetségesebb gitárosával, Tommy Johanssonnal lehelt életet újkeletű  "white metal" projektjébe, a Golden Resurrectionbe. Tavalyi debütációjuk, a "Glory To My King" szerintem nagyon jól sikerült, gyorsan rendeltem is tőlük egy dedikált példányt. Időközben Tommy Johansson svéd pop-rock klasszikusok földolgozásával (kritika itt) lett hazájában szinte egyik napról a másikra médiasztár (persze, mi meg hallgathatjuk az X-Faktor nyálas rocktenorjait!).

Tartok tőle, hogy Tommy barátunk túlságosan is beletemetkezett az ABBA, Roxette és Ace Of Base dalok hangulatába, mert a dögös, erőteljes bemutatkozás után most egy herélt, popos hangzású lemezzel rukkoltak elő, ami nem is lehetne távolabb az album borítóján szereplő marcona keresztes vitéz által sugallt harcos elszántságtól. Szirupos, műanyag hangzású anyag ez, a dobok bágyadtan puffognak és olykor még a billentyű-hangszínek is a "lakodalmas" kategóriába sorolhatók (Teremtőm! Az a vásári szóló a "Finally Free"-ben!). Sajnos ezeket a langymeleg, középszerű nótákat a szárnyaló kórusok és a káprázatos, neo-barokk gitárszólók sem mentik meg az érdektelenségtől.

A tavalyi ígéretes bemutatkozás után a "Man With A Mission" bizony nagyon hervasztó folytatás, pedig a lehetőség, a képesség, a tehetség megvan a csapatban (főleg Johanssonban). Őszintén remélem, hogy Liljegren rövid úton tesztoszteron és karintin pótló kúrára fogja a bandát, hogy újra olyan Tony Martinos Black Sabbath himnuszokat írjanak, mint a "Proud To Wear The Holy Cross".

Tartuffe