"Sok magyarság van a lemezben" - beszélgetés Peter Degenfelddel, a Beyond The Bridge gitárosával

Még tavaly augusztus 14-én posztoltunk egy lelkes recenziót a német progresszív metál "üstökös", a Beyond The Bridge bemutatkozó anyagáról, melyet egy ideig kizárólag saját honlapjukról lehetett letölteni. A zeneileg és dalszövegeiben összefüggő prog-metál "opera" vagy "musical" a zenészek fiatalságát és ismeretlenségét meghazudtolóan érett, ragyogó darab lett. A tavalyi évet összesítő toplistánkon öt munkatársunk közül hárman válogatták be az esztendő legjobb lemezei közé, nálam pedig abszolút aranyérmes. Időközben – némi utánajárás után – kiderült, hogy Peter Degenfeld-Schonburg gitáros-zeneszerző magyar származású, ráadásul készséggel nyilatkozott nekünk a bandáról és a valóban figyelemreméltó bemutatkozás létrejöttének körülményeiről. Az interjúnak örömteli aktualitást ad, hogy hosszú tárgyalások után végre találtak maguknak kiadót, és január 20-án hivatalosan is megjelenik az album a jó nevű, hazánkban is jól terjesztett Frontiers kiadónál (akinek füle van a hallásra, hallja meg!).

1. Kedves Péter! Kiderült, hogy egy kicsit tudsz magyarul. Mi a családi háttered? Rokonságban állsz a gróf Degenfeld családdal, akiknek neves borpincészetük van Tokajban?
 
Nos, Erdélyben születtem, Marosvásárhelyen, és 5 éves koromban költöztünk Németországba. Édesanyám leánykori neve Nagy, édesapám neve pedig Degenfeld-Schonburg. Igen, rokoni szálak fűznek bennünket a Magyarországról ismert gróf Degenfeld családhoz. Mivel jobbára Németországban nőttem föl, az írás és olvasás kicsit nehezen megy, de azért tudok magyarul beszélni. Sajnos a szókincsem nem túl nagy, de ha a Beyond The Bridge Magyarországon koncertet ad, biztosan magyarul fogok a közönséghez szólni! :)

A neveltetésemben fontos szerepet játszott a magyar származásom; sokszor inkább magyarnak, mint németnek érzem magam. Anyai nagyszüleim most Magyarországon élnek, Eger közelében. Úgy alakult, hogy a "magyar kapcsolat" fontos szerepet játszott a "The Old Man And The Spirit" albumunk megjelenésében is. Nagybátyám, Nagy Zoltán kiváló fotográfus (www.redlart.com), Budapest környékén lakik, és ő készítette az együttes hivatalos fotóit (fotók). A lemezborítót is egy magyar művész, Bán Sarolta tervezte. Mindent egybevetve, meglehetősen sok "magyarság" van a "The Old Man And The Spirit"-ben: a dalszerzésért, a gitárjátékért, a borítótervért és a fotókért mind magyarok felelősek. :)

2. Tudnál nekünk néhány szót mondani arról, hogy miként alakult meg ez a formáció?
 
Az egész gimis bandaként kezdődött. Akkoriban csak hárman voltunk: Dominik Stotzem (bőgő), Christopher Tarnow (billentyűk) és én (gitár). A középiskolában barátkoztunk össze. Érettségi után Christopher úgy döntött, hogy hangmérnök lesz. Az együttesünk lassan szétesett, mert mindannyiunk élete különböző irányt vett, de én tudtam, hogy nekünk, hármunknak kapcsolatban kell maradnunk. Először is, mert nagyon jó cimborák vagyunk, és ezt semmiképpen sem akartuk föladni. Ugyanakkor számoltam azzal, hogy ha Christopher hangmérnökként éli az életét, akkor egyszer majd lehetőségünk nyílik arra, hogy a saját zenénket profi stúdiókörülmények között rögzítsük. Reméltem, hogy Christopher használni tudja majd szakmai kapcsolatait… Ezt tartottam szem előtt, amikor előálltam a lemez koncepciójával. Sikerült Christophert meggyőznöm és nekiálltunk az anyag megírásának. Öt évvel később kiderült, hogy jól okoskodtam. Christopher tanulmányai során találkozott Simon Oberenderrel (billentyűk, gitár) és jó haverok lettek. Az egyetem elvégzése után Simon a Gate Studioshoz került Wolfsburgban. Bevetettük magunkat és szerencsénkre Sascha Paeth és a többiek a Gate Studiosnál lehetőséget adtak nekünk a megírt dalok rögzítésére. Simon ajánlotta be Fabian Maier dobost, Herbie Langhans énekest, Dilenya Marral (női ének) pedig Münchenben találkoztam az egyik koncertjén.
 
3. A honlapotok tanúsága szerint a szövegeket és a zenét Jómagad és Christopher, a billentyűs szereztétek. Hogy kell elképzelnünk a kreatív folyamatokat a BTB-n belül?
 
Igen, így van. Mi ketten összejövünk, veszünk egy rakat csokoládét meg mindenféle édességet és nekiállunk dolgozni. A hangulat mindig ragyogó, mert nagyon tiszteljük egymást. De ennél még fontosabb, hogy sokat nevetünk, viccelődünk és lazulunk zeneszerzés közben. A kreatív folyamatot úgy éljük meg, mint valami vakációt, a munkás hétköznapokból való kiszakadást. Néha Dominik is csatlakozik hozzánk, és mivel igen kritikus alkat, sokat segít nekünk abban, hogy el tudjuk dönteni, a megírt muzsika tényleg jó vagy sem. Véleménye nagyban inspirál minket.

Kezdetben tehát volt a koncepció… Írtunk egy rövid kivonatot és az egészet fölosztottuk egymást követő, egymással összefüggő tételekre. Lényegében még mielőtt egyetlen hangot leírtunk volna, már tudtuk, hogy az egyes daloknak hogyan kell megszólalnia, milyen érzelmeket kell közvetítenie, és a szövegnek miről kell szólnia. A zeneszerzést tehát az adott keretek által meghatározott irányban kezdtük meg. Amint megszületik a zene, azonnal rögzítjük is. Még az énekdallamokat is fölvesszük, általában valamilyen fura hangszer hangján szólaltatva meg, hogy kihangsúlyozzuk, ez lesz majd az énekes által követendő dallam. Emlékszem például, a "Spirit" nevű karakter (Dilenya Mar) énektémáihoz pánsípot használtunk a vokális dallamvezetés kijelölésére. Ahogy megvan a dallam, megírjuk hozzá a szövegeket. Mindehhez nem használunk túl sok kütyüt, általában csak egy számítógép, Pro Tools LE, gitár és szinti van nálunk. Ezt a módszert követve előállunk egyfajta elő-produkcióval. A dobtémák kivételével így már minden le van fixálva. Így vonulunk azután a stúdióba, ahol már mindenki előtt világos, hogy mit kell játszania. Azt hiszem, ugyanígy fogunk eljárni a következő lemezünknél is. Először kiagyaljuk a koncepciót, majd megírjuk a hozzá illő zenét és szövegeket, és végül irány a stúdió! A koncepció által szabott keretek valójában sokat segítettek nekünk. Jóllehet sokak szerint az ilyen korlátok leszabályozzák a kreatív folyamatokat, a mi esetünkben ennek épp az ellenkezője igaz.
 
4. Miért határoztatok úgy, hogy egy tematikus koncept-albumot csináltok? Mi a filozofikus történet lényege? Nem vagytok túl fiatalok egy ilyen súlyos témához? :))
 
Ezt már sokszor megkérdezték tőlünk, és minden egyes alkalommal próbálunk másféle választ adni a kérdésre. Úgy hisszük, ha mélyebbre ásol a történetben, rájössz, hogy többfajta értelmezés és jelentés lehetséges. A hivatalos változatot megtalálod a honlapunkon (itt). A lényeg az, hogy szembeállítjuk az emberi természetet a tiszta tudattal, vagy pontosabban fogalmazva azt mondhatnánk, hogy szembeállítjuk egymással a tapasztalatot és a tudást, az ésszerűtlenséget és az értelmet, az érzést és a bizonyosságot, a mulandóságot és a végtelenséget, a szeretetet és a közönyt, és így tovább. Vagy egyetlen kérdésben foglalva össze mindezt: Megérteni szeretnéd az életet vagy inkább megélni? Az emberi oldalt az "Öregember" testesíti meg, míg a "Szellem" az egyetemes tudatot képviseli. Mindkét karakter azt kívánja megszerezni, ami belőle hiányzik. Az album fölfogása szerint lehetetlen egyszerre mindkettőt, az emberi természetet és a tiszta tudatot birtokolni, de a "Szellem" fölajánlja, hogy elcseréli tudatát az "Öregember" életéért. Ha meg akarod tudni, hogy az "Öregember" elfogadja-e ezt az ajánlatot, kénytelen leszel meghallgatni a lemezt és átolvasni a szövegeket. :)

Már 19 éves koromban motoszkált ez a gondolat a fejemben, amikor azon tűnődtem, hogy mit kezdjek az életemmel. Két dolog közül választhattam: vagy zenész lesz belőlem, vagy fizikus. Meg voltam róla győződve, hogy a fizika megadhatja nekem mindazokat a válaszokat, amelyeket tizenévesen kerestem. Olyan kérdések foglalkoztattak, amelyek a tipikus tudományos irodalomban is föllelhetők. Lényegében kérdések a világegyetemről, elemi részecskékről, kvantummechanikáról, meg ilyesmi. Ugyanakkor ott volt nekem a zene, és nyilván nem kell ecsetelnem, hogy a muzsika milyen intenzív emberi élmény tud lenni. Végül úgy döntöttem, hogy fizikát tanulok, de most mégis visszakanyarodtam a zenéhez. :)
 
Egyébként már nem is vagyok olyan fiatal, jóllehet az voltam, amikor ez a gondolat eredetileg megfogalmazódott bennem. Szerintem elég sok tizenéves foglalkozik komoly filozófiai kérdésekkel, de engem a koromtól függetlenül is mindig foglalkoztattak ezek a dolgok. Ez nem olyan, mint a fizika, ahol egy adott kérdésre sokszor megvan az adott válasz, mégis jólesik törni rajta a fejed egy kicsit. Az engem foglalkoztató kérdések közül több is helyet kapott a lemezen, és néhányra megadtam a személyes válaszomat is. Jólesett tornáztatni az agyam, és remélem, majd mások is kedvet kapnak hozzá, hogy szembesítsék magukat a saját filozófiai kérdéseikkel.
 
5. Hogyan fordulhatott elő az, hogy a kiérlelt kompozíciók és a jó minőségű stúdiómunka ellenére sokáig nem találtatok kiadót? Kiadó hiányában hogy tudtátok egyáltalán megfinanszírozni a fölvételt és a hangmérnöki munkát?
 
Nagyjából fél évbe tellett, míg megtaláltuk a Frontiers kiadót. Először be akartuk fejezni az egész lemezt, s csak azután elkezdeni a házalást a kiadóknál. 2011 áprilisára lettünk kész a CD masztereivel; és így, csak a zenével, borító és booklet nélkül kezdtünk el a különböző kiadóknál kopogtatni. Végül 2011. szeptember-október környékén kaptuk meg az e-mailt a Frontierstól. Nagyon örültünk neki, rendkívül elégedettek vagyunk velük. A produkciós folyamat finanszírozását teljesen nekünk kellett megoldani, s ez az oka annak, hogy elég hosszú ideig tartott, míg be tudtuk fejezni a lemezt. Teljesen új banda vagyunk, sohasem élveztük egyetlen kiadó támogatását sem vagy ilyesmi. Itt meg kell jegyezzem, hogy az albumot nagyon jó barátunk, Simon Oberender producerelte. 2008 körül kezdett a Gate Studiosnál dolgozni hangmérnök-producerként. A fölvételeket ő készítette, a keverést és a produkciós munkát is teljes egészében ő végezte. A maszterelést azután ő és Sascha Paeth csinálta. Simon nélkül lehetetlen lett volna az albumot ilyen profi, elképesztően magas színvonalon rögzíteni.
 
6. Hogy találtatok rá végül a nagynevű Frontiers kiadóra?

Hát, mi elküldtük az anyagot minden egyes kiadónak, akit csak el tudtunk érni. Természetesen inkább azokra a kiadókra összpontosítottunk, akikkel a Gate Studios valamilyen kapcsolatban állt. Azt kell mondjam, szerencsénk volt. Végül Sascha Paeth segített nekünk a kiadókkal való kapcsolatfölvételben. Tulajdonképpen szomorú, de le kellett vonnom a nyilvánvaló végkövetkeztetéseket a Beyond The Bridge-dzsel szerzett tapasztalataim alapján. A zeneiparban nem elég, ha jó zenét csinálsz. Persze az anyagnak jónak kell lennie, de akkor még mindig szükséged van szerencsére, szerencsére, na meg még több szerencsére.

7. Eddig milyenek a visszajelzések?
 
Nagyon jók. Teljesen le vagyunk döbbenve. Az emberek a szövegeket és a koncepciót is szeretik. Ha kezembe kerül egy új kritika vagy kommentár, mindig kellemes izgatottság vesz rajtam erőt. Azt is nagyon érdekes látni, hogy az emberek milyen együttesekhez hasonlítanak bennünket.

8. Ha már itt tartunk, milyen zenészek és együttesek hatottak rátok leginkább?
 
Péter: Részemről – ha a zeneszerzésről van szó – természetesen olyan bandák, mint a Dream Theater, Pain of Salvation, Yes, Jethro Tull, Spock's Beard, Mr. Big/Paul Gilbert és még sokan mások. Ami a gitárjátékomat illeti, egyértelműen Paul Gilbert és John Petrucci voltak rám legnagyobb hatással. 16 évesen fedeztem föl ezt a két zseniális gitárost. A klasszikus gitárleckéimen túl hosszú órákat töltöttem azzal, hogy az elektromos gitáron is fejlesszem a technikámat, és általában véve jobban megértsem a rock/metal és progresszív zenei műfajokat.

Christopher: Az én személyes zenei hátterem valójában a klasszikus komolyzene. Mivel komolyzene komponálásával is foglalkozom, leginkább ez határozza meg szerzői és előadói munkásságom. Ugyanakkor nagyon hálás vagyok a zenésztársaimnak, hogy tizenévesen bevezettek a progresszív rock világába, mert ez sokat segített abban, hogy a hangszeremmel, a zongorával egy lazább, játékosabb kapcsolatba kerüljek. Azt gondolom, hogy a különböző zenei hátterek jól összeegyeztethetők a bandában, és éppen ez teszi a Beyond The Bridge muzsikáját egyénivé.
 
9. Léptetek már föl élőben, és terveztek turnézni az anyaggal?
 
Ezzel a formációval még nem játszottunk élőben. Először a stúdió CD-t akartuk megcsinálni, de persze tervezzük, hogy élőben is föllépünk vele. Mindnyájan nagyon izgatottak vagyunk, hogy ezt a nagyszerű anyagot a színpadon is kipróbálhatjuk. Christopher már írt is egy számítógépes programot, hogy a számokban szereplő sokféle hangzást élőben is reprodukálni tudjuk. Simon pedig hol gitározik, hol billentyűzik, attól függően, hogy az egyes dalokban mire van szükség. Rengeteg energiát fektettünk abba, hogy a stúdió CD-n hallható zenei hangzást élőben is hozni tudjuk. Néhány részt egy kicsit át is dolgoztunk, hogy jobban igazodjanak az élő előadás követelményeihez. A honlapunkon van egy kép a mosolygó billentyűsünkről, aki éppen 6 szintit pakolt bele a kocsi hátuljába!!! (itt) Ez mintegy bizonyítéka annak, hogy milyen lelkesen készülünk színpadra vinni az anyagot. Persze a CD-n hallható zenei összkép meglehetősen sűrű, játékos, sokszor masszívan hangszerelt. Mivel mi ugyanezt a hangzást szeretnénk visszaadni élőben is, négy billentyűs hangszer (master keyboard) lesz a színpadon, amit egy kis MIDI-applikáción keresztül különböző szintetizátorokba és plug-inokba vezetünk.
 
10. Ismered az ugyancsak német Flaming Row együttest, amely mind stílusában, mind koncepciójában nagyon hasonló a Ti anyagotokhoz? Mindössze néhány hónappal előttetek a Progressive Promotion Recordsnál jelent meg az "Elinoire" című metál operájuk. Mit gondolsz, a metál opera, mint műfaj, népszerűsége vajon Tobias Sammet és az Avantasia sikerének hatása?
 
Valójában a Flaming Row zenéjét éppen egy veled folytatott korábbi beszélgetés hatására hallgattam meg a YouTube-on, és tényleg őrült jók! Nagyon állat lenne közösen föllépni velük valahol! Különben vicces, hogy sokan metál operaként könyvelik el az albumunkat, pedig én erre sosem gondoltam. Ugyanakkor – mivel sokan mondogatják – el kell ismernem, hogy a "The Old Man And The Spirit"-ben tényleg van bizonyos metál operás beütés. Bár akkor én már inkább a metal musical kategóriába sorolnám. A mi esetünkben ez csak véletlen egybeesés. Tobias Sammet Avantasia projektjét akkor ismertem meg, amikor a Gate Studiosnál készítettük a fölvételeinket. Tulajdonképpen hamarabb találkoztam személyesen Sascha Paeth-tel és Tobias Sammettel, mint az Avantasia zenéjével. Mindazonáltal azt hiszem, az Avantasiának tényleg óriási kihatása volt Németországban, de a világ más részein is. A "The Wicked Symphony"-t nagyon szeretem! Döntő hatással lesz rám a jövőben! Gitárosként mondom, hogy Sascha szólói a "The Wicked Symphony"-n egészen bámulatosak.
 
11. A BTB csak egy ideiglenes projekt vagy valódi, stabil együttes? Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
 
Csak projektnek indult. Először meg akartuk csinálni a lemezt, hogy kiderüljön, milyen irányba indulnak el a dolgok. Közben rájöttünk, hogy kiváló zenészekre leltünk egymásban, akik nagyon jól együtt tudnak dolgozni. Mindnyájan szeretjük ez elkészült albumot, és nagyszerű érzés volt a Frontiers kiadóhoz kerülni. Mindezek meggyőztek minket arról, hogy érdemes továbblépni; innentől kezdve a Beyond The Bridge egy igazi együttes, amellyel szeretnénk élőben játszani, turnéra indulni, kiadni egy második, harmadik albumot, és így tovább. Természetesen Magyarországon is nagyon szeretnék föllépni, hogy bebizonyítsam, tudok magyarul is beszélni. :)

Köszönjük szépen. Sok sikert és sok fizetőképes, lelkes vásárlót!

Tartuffe

Címkék: interjú