Rövid időn belül ketten, Király Pitta Mátészalkáról, Te pedig Békéscsabáról robbantottatok bankot (legalábbis nálam…) a lemezetekkel. Azt hinné az ember, hogy dalokban, megszólalásban és hangszeres játékban is ennyire kiváló anyagokat lehetetlenség csupán fanatizmusból elkészíteni. Mi kell még hozzá?

Hát igen, a fanatizmus önmagában nagyon kevés. Pittában is azt szeretem igazán, hogy nem csak egy bámulatos gitárost ismertem meg benne, hanem kiváló dalszerzőt is. A nóták, a hangszerelés és az előadásmód, minden "ott van" nála... és nem utolsó sorban egy baromi kedves, szerény fickó, jó társaság!!! Bárki írhat dalokat, de hogy abból igazán jó nóta lesz-e, vagy csak egy töltelék, az attól függ, az illető milyen szerzői vénával rendelkezik. Ez egy adottság, amit nem sok mindenre cserélnék el, az az igazság, még akkor is, ha ez szerénytelenül hangozhat a számból...

Mikor kezdtél gitározni és kik a fő inspirációid?

12-13 éves korom körül beíratkoztam a zeneiskolába, és egészen az érettségiig oda jártam klasszikus gitárra. Később rockzenekarosdi és vendéglátózás következett, majd jazz-t tanultam Pesten a Postásban, Kormos Janóhoz jártam nagyjából két évig. A legnagyobb hatással Tátrai Tibusz volt rám. Katona koromban hallottuk az első Tátrai Band és HBB lemezeket, óriási lelkesedést kiváltva. Később belevetettem magam a budapesti éjszakai blues életbe, és kb. öt évig éjjel-nappal a blues zenészek közt forgolódtam, jártuk a klubokat, jammeltünk, figyeltem Fekete Jencit, Little G. Gabeszt, Tibuszt, Török Ádámot, és még sorolhatnám. Rengeteget tanultam ebben az időben. A külföldiek közül pl. Robben Ford, Chris Cain, Duke Robbilard a kedvenceim.

Békéscsabán rendszeresen szerveztek élőzenés esteket az Elefánt Sörözőben, nem akármilyen fellépőkkel. Hogy sikerül ezt működtetni, amikor minden és mindenki élőzene-ellenes, és tudják-e a csabaiak, hogy ezáltal milyen kivételesen szerencsés helyzetben vannak?

A hőskorban (hat évvel ezelőtt) kb. három évig "önellátó" volt a söröző, önmaga finanszírozta a bulikat, nulla haszonnal, lelkesedésből, fanatizmusból. Épp kezdett volna elfáradni a dolog, amikor megalakult a Csabai Csípős Blues Club. Ez egy civil szervezet nagyszerű aktivistákkal, elnökséggel és tagdíjfizető tagokkal. Enélkül és a megfelelő pályázatok, lehetőségek kihasználása nélkül aligha lehetne rendszeresen élőzenés esteket, koncerteket szervezni. Illetve a legfontosabb: VAN KINEK csinálni, hiszen egy értő és lelkes közönség látogatja a koncerteket rendszeresen, akiknek érdemes játszani. Nélkülük szintén teljesen felesleges lenne... Csodálatos hely, varázslatos a hangulat. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer együtt játszom itt Tátrai Tiborral...

Szerintem nem feltétlenül élőzene-ellenesek a klubok, egyszerűen nincs pénz. Képtelenség fogyasztásból vagy belépőből finanszírozni a bulikat, gondolok itt az underground blues életre és nem az átlagos közízlésre, mert az a béka segge alatt van nagyon mélyen...

Némileg meglepett, hogy a sok-sok "gitárpárbajos" hangorgia után a lemezen némileg visszafogottabb a gitárjáték, noha semmiféle hiányérzetem nincs a  kompozíciók színességét és gazdag hangszerelését hallva.

Én nem akartam a "gitárpárbajosdival" elhíresülni, a közönség várta és követelte az újabb és újabb szeánszokat. Hálás is vagyok nekik, mert így együtt játszhattam szinte a teljes hazai élvonal gitárosával. A lemezen a muzsikából adódóan sokkal kevesebb a gitár, illetve a zenésztársaim olyan kvalitásúak, hogy hangszerelésben is sokkal nagyobb teret kívántak maguknak. Pfeff Márton basszista, Teleki Palika dobos, és Magda Lajos zongorista olyan kiváló muzsikusok, hogy folyamatosan vibráló jelenlétük a dalokban teljesen természetes dolog.

Én próbálkoztam a kritikámban hangulatilag belőni a zenédet, de jobban érdekelne, hogy Te személyesen mit gondolsz róla, hogyan írnád körül, határoznád meg az általatok játszott muzsikát?

Mindenképp érzékeny és érzelemgazdag. Habár most nehéz olyat mondani, ami nem közhely és nem tűnik öndicséretnek. Hangulatában finoman változatos, mégis van 

valami depresszív sötétség a lemezen, amin tulajdonképpen nincs mit csodálkozni, ha végignézek az elmúlt tíz évem történésein... Persze vannak vidám pillanatok is, főleg ha jófajta italokról, vagy a gyengébbik nemről szól a dal...ha-ha!!! Rengeteg zene hatott rám, gitározásban ugye főleg a blues, de zenében populárisabb műfajok is, ebből fakadnak a gazdag harmóniák szerintem. Ha be kéne határolni: élő, improvizatív soul-blues.

Személy szerint mennyire vagy elégedett a "Moonshine And Wine" lemezzel és szerinted meddig lehet eljutni reálisan ezzel az anyaggal? Érkeztek-e már visszajelzések, vagy ezt még korai megkérdezni?

Személy szerint elégedett vagyok, hogy végre elkészült! Ha-ha! Komolyra fordítva, tényleg örülök, ez egy lenyomata az életem egy periódusának, és annak, hogy játszottunk ekkor a srácokkal. Szerzőként úgy gondolom, van még hová fejlődni, de örömmel tölt el, hogy ilyen dalokat írtam. Szeretem őket, de már nagyon sok új dalom született, ezek jóval erősebbek a hallottaknál. Nincsenek illúzióim a CD-vel kapcsolatban, egy-két fesztiválmeghívásnak vagy klubkoncertnek azért örülnék. Szívesen írok dalokat másnak is. Annak is örülnék, ha a következő korongra nem az lenne írva: "szerzői kiadás".  Rendes terjesztés, külföldi bulik... Azt hiszem, nem túlzó vágyak...

Visszajelzés? Pittának nagyon tetszik!!! Ha-ha! Komolyabban: a lemezre eddig egy kivétellel csak pozitív kritika volt, már ha az lehet negatív, hogy nem lehet rá táncolni. :-)) Szerencsére eddig a hangzással is meg voltak elégedve a szakmabeliek, de egy pár hangot már hallottam, hogy komolyabb megszólalás illene a dalokhoz... azt hiszem, ez is pozitív, várjuk a további észrevételeket...

Megfordultál zenészként egy kereskedelmi televízió nagyköltségvetésű tehetségkutató produkciójában is. Érdemes erről beszélni vagy sok mondanivalód nincs (nem lehet) a történetről?

Tóth Ádámot egy nagyon tehetséges gitáros-szerzőnek tartom, aki ráadásul a barátom is, ő hívott, hogy menjünk vele, próbáljunk szerencsét... Mivel épp ráértünk, elmentünk. Ádám fiatal még, ráér egy karriert felépíteni, ami normális esetben legalább tíz év (gondoljunk csak a Magna Cum Laudéra). Nincs ezen mit szépíteni: úgy voltam vele, jópár évet spórolhatunk egy ilyen műsorral. Nem is sztárok akartunk lenni (én legalábbis biztos nem), csupán kitaláltunk egy baromi jó zenét, amivel szerettünk volna sokat koncertezni, igazán jó körülmények között. Ha ezt a zenekar elérte volna - hangsúlyozom: a saját számaival - akkor még mindig a tagja lennék. Mivel nem érte el, és saját dalokat sem játszhat, nem volt miért maradnom. A műsorba semmilyen szempontból nem passzolt az Adam's Comedy, ezért távoznia kellett, de hogy erről valójában mit gondolok, egy pohár sör mellett szívesen elmesélem...

A Borsodi Blue kitűnő lemezét az alábbi kontatkton keresztül lehet beszerezni. Én mindenkit erre bíztatok. Nyugodt, melankólikus estékre nincs jobb megfejtés.

borsodiblue@yahoo.com

Túrisas