Fogalmam sincs, hogy mit jelentene nekem a Pretty Maids, ha a '87-ben nem kapok tőlük egy begörnyedős-levegőkapkodó  gyomrost, amit a "Future World" lemezzel osztottak ki, és amit rögtön utána egy álcsúcson elhelyezett horog követett Budapesten. Ezt már kvázi személyesen kaptam egy zseniális hangulatú  koncerten a zenekartól, noha szerencsére átvitt értelemben. Az pedig tényleg maga volt a  rock 'n' roll lazaság, ahogy a merev részeg Ken Hammer koncert után lehugyozott a Duna InterContinental Hotel teraszáról. Itt akkor még kommunizmus, gumibotos, rockerfóbiás köcsög BM- állománnyal, ott meg 100% rock 'n' roll a teraszon, mégha bunkóságnak is álcázva. Ez elég is volt az életre szóló élményhez. Hiába, ingerszegény környezetben a kevés is elég.

Terasz ide, terasz oda, azért a lényeg mégis az, hogy a Pretty Maids első két lemeze alapvetés, úgy ahogy van. Ezek a dalok semmit nem vesztettek zsenialitásukból, erejükből, pedig kevés muzsika tud évtizedeken keresztül friss maradni. Ken Hammer gitáros és Ronnie Atkins énekes nagyon egymásra találtak, főleg utóbbi tehetsége páratlan. A tiszta és "horzsolós" énekhang váltakozása manapság már nem nagy cucc, a nyolvanas években viszont az volt, és ahogy ezt Atkins műveli a mai napig, az senki máséhoz nem hasonlítható. Ehhez a hozott alapanyaghoz adtak zseniális dallamokat a dánok, amit az európai heavy metal és az amerikai hard rock stiláris jellemzőivel vezetnek elő, immáron 30 éve.

Nekem a Whitesnake "Live In The Still Of The Night" DVD-je jutott eszembe a képanyagot nézve, ami ugye azt jelenti, hogy ennél sokkal szebben és jobban már nem nagyon lehet filmezni egy koncertet. A hang is tökéletes és a svájci rockerek lelkesedését sem érheti panasz.

Talán mindent elmond, hogy a koncert közepétől, ahonnan a legnagyobb slágerek következnek (Back To Black, Yellow Rain, Rodeo, Love Games, Future World - húúúúú mekkora!, stb. állva néztem végig a DVD-t, pedig bennem volt egy egész napos utazás  (autó, repülő, vonat) összes fáradsága. Ezt a kiadványt nagyon összepakolták és nagyon megérdemelte a zenekar, akik fölött ugyan elszállt az idő (Ken Hammer fizimiskája szinte már gáz, sok-sok terasz-esemény lehet már mögötte...), de a zene az minden szempontból időtlen és friss. Köszönet a Frontiers kiadónak a nem feltétlen megtérülő befektetésért.

Túrisas