Kiadó:
Spinefarm Records

Honlapok:
www.brotherfiretribe.com
myspace.com/brotherfiretribe

Nehéz a mi "szakmánk". Egyes olvasóknak fogalma sincs, milyen megerőltető tud lenni, ha úgy kell nekiállni egy recenziónak, hogy az ember nem lelkesedik annyira az előadóért. A Brother Firetribe különleges eset, mert bár az alapítótagok, Pekka Ansio Heino énekes (Leverage) és Erno "Emppu" Vuorinen gitáros (Nightwish) anyabandáit egyenként is sokkal jobban szeretem, a közös projekt mégis figyelemreméltó, ráadásul a maga kategóriájában elég sikeres is. Ezt igazolja, hogy bizony kevés össz-vissz két lemezes bandának adja meg a kiadó a lehetőséget egy DVD-vel való megjelenésre. Úgy látszik, a Spinefarm Recordsnak már összezenéltek annyit, hogy megérje egy költséges koncertfelvételt megfinanszírozni nekik.

A Brother Firetribe érdekes jelenség, hiszen vérbeli "amerikás" rádióbarát rockot játszanak, jóllehet finnek és még jócskán pelenkások voltak (talán még az sem), mikor nagy példaképeik, a Journey, Foreigner, Survivor és Styx népszerűségük csúcsán gyakorlatilag korlátlan "prime time" játékidőt kaptak az amerikai rádiókban. Emppu Vuorinen ugyan alapító tagja volt a Nightwishnek, de ott nem kap túl nagy szerepet, és az AOR iránti lelkesedését sem igazán élheti ki Holopainen mester mellett. Pekka Heino pedig egyértelmű választás volt, hiszen a csávó hangja egy az egyben Jimi Jamison-ra (Survivor) és Lou Gramm-re (Foreigner) emlékeztet.

A banda neve eredetileg False Metal volt, s ezzel - nem kis öniróniát csempészve a névválasztásba - a Manowar által halhatatlanná tett "Death To False Metal" szlogenre utaltak. Végül (valószínűleg a kiadó javaslatára) megváltoztatták a nevüket, lefordítva angolra Veli Paloheimo, finn teniszjátékos nevét, mintegy arra célozva ezzel, hogy a zenéjük olyan könnyed, mint a tenisz. Mondjuk, erről a könnyedségről én megkérdezném Nadalt vagy Federert, amikor a nem éppen barátságos klímájáról híres Australian Openen a negyedik szettben belefutnak egy tie-breakbe...

A DVD-t 2009. áprilisában rögzítették Helsinkiben, egy Apollo Club nevű színházteremben. A fölvétel kicsit kapkodó kameramunkával készült, de jó minőségű, a hangzásra sem lehet panasz. A finn közönség lelkes ugyan, de az északi vérmérséklet miatt hiába várunk akkora örjöngést, mint pl. egy riói koncerten. Az extrákhoz tartozik egy elég rossz minőségű és nem túl szórakoztató turnéfilm, illetve a "One Single Breath" egyszerű klipje.

A szetlista természetesen fölvonultatja a két album (False Metal / Break Out - 2006; Heart Full Of Fire - 2008) minden jobban sikerült tételét, a "Heart Full Of Fire"-ban pl. vendégeskedik egyet Anette Olzon (Nightwish), valamint eljátszanak egy "Chasing The Angels" című Mike Reno (Loverboy) nótát. E helyett talán jobb választás lett volna egy ismertebb Journey vagy Foreigner dal, vagy akár a Loverboy egykor igen népszerű slágere, a "Working For The Weekend". Persze engem senki sem kérdezett...

A végére érve ennek a körnek, most újra hangsúlyozom, nem vagyok Brother Firetribe rajongó, a stílus sem a szívem csücske, sőt Emppu és Heino AOR csapatánál mind a Nightwisht, mind a Leverage-et jobban szeretem, de a "Live At Apollo"-t végignézni kellemes szórakozás lehet olyanoknak, akik nagykanállal habzsolják a jól eltalált, dallamos refréneket, kidolgozott kórusokat, összeszedett gitárszólókat, és otthon a szekrényben komoly Foreigner és Survivor bakelit kollekciót őriznek.

Tartuffe