Kiadó:
AFM Records

Honlap:
www.masterplan-theband.com

Különös egybeesés, hogy a német power metal etalon, a Masterplan új albuma egy napon jelenik meg annak a Jornnak éppen esedékes lemezével, aki kétszer is megjárta Roland Grapow bandáját, s akit Mike DiMeo (Riot, Creation’s End) rövid szereplése után (MKII, 2007), most egy svéd idegenlégiós, Rick Altzi (At Vance, Sandalinas, Thunderstone) próbál helyettesíteni. Grapow csapatkapitány más változtatásokat is eszközölt a keretben: az új igazolások között van Jari Kainulainen bőgős (Stratovarius, Evergrey, Symfonia, Devil's Train) és Martin "Marthus" Skaroupka dobos (Cradle Of Filth). Ezzel végképp egyértelművé vált, hogy a Mesterterv teljes egészében Grapow agyában született, vagyis a formáció simán viselhetné akár a Grapow-projekt nevet – bár ez kétségkívül kevésbé hangzatos.

Kezdjük hát a cserejátékosokkal! Uli Kusch és Mike Terrana után nem lehet könnyű beülni a dobszerkó mögé, de Skaroupka tökéletes választás volt; a feladatot kiválóan megoldja és még az extrém metál területén szerzett tapasztalatokat is hasznosítani tudja. Érdekes dolog, hogy a Rage-ből pl. nekem hiányzik Terrana, de itt ennek az érzésnek nyoma sincs. Kainulainenről pedig elég annyit tudni, hogy eddig sem sz.rral gurigázott; olyan csapatokban bizonyított, mint pl. a Stratovarius és az Evergrey. Most pedig elérkeztünk a Masterplan ötödik albumának Achilles-sarkához: az előbb nem véletlen írtam, hogy Rick Altzi csak próbálja helyettesíteni Jorn Landét. Félreértés ne essék, egyáltalán nincs rossz hangja, de ráspolyos, kicsit egysíkú, színtelen orgánuma ide szerintem kevés, mint ahogy kevés volt annak idején a Thunderstone-ba is (itt). Meggyőződésem, hogy jobb megfejtés lett volna visszahívni Mike DiMeo-t (a MK II albumot egyébként is méltatlanul szapulják oly sokan), de ha már itt tartunk, akár levadászhatták volna Rock Altzi elődjét a Thunderstone-ból. Pasi Rantanen ugyanis – akiről mostanában semmit sem hallani – a power metal bizniszben az egyik abszolút kedvenc énekesem, mindjárt Jorn után.

Ami a zenét illeti, Grapow most sokkal összeszedettebbnek, átgondoltabbnak tűnik, mint a "Time To Be King" idején. Lehet, hogy a "Novum Initium" nem lett valódi új kezdet az együttes életében, de ez nem Grapow dalainak, hanem Altzi ide nem illő hangjának számlájára írható. Ez az album változatosabb, izgalmasabb, mint elődje, és ha Grapow annak idején ezzel az anyaggal csábította volna vissza Jornt, vagy egy Pasi Rantanen szintű dalnokot igazolt volna, most valószínűleg "A Masterplan visszatért! " főcímmel üdvözölné a rock sajtó. Mindazonáltal nincs szándékomban egyedül szegény Altzin elverni a port, a "Novum Initium" azért még mindig elmarad az első két album színvonalától. Persze minden viszonylagos; objektíve, előtörténet nélkül értékelve a megjelenést, kategóriájának egy kimondottan erős példánya. Nincs rajta egyetlen dal sem, amit kényszerűen elugratnék; beleértve a limitált kiadás két bónusz nótáját is (1492, Fear The Silence).

A Masterplan (pontosabban Grapow és Kusch) annak idején a Helloweenből váltak ki és ma sem pontosan értem, hogy miért. Főleg azok után, hogy mindkét együttes szinte egy az egyben ugyanazt a stílust képviseli, a Helloween idei lemeze (Straight Out Of Hell) még talán progresszívebbre is sikerült. Biztos lesz olyan, aki nem ért velem egyet, de úgy látom, hogy most mindkét bandának ugyanaz a problémája: választhattak volna jobban énekest.

Tartuffe