Ügyeletes kedvenc 41. - Shadowside: Inner Monster Out (Inner Monster Out, 2011)
Nos, a brazil Shadowside fronthölgyének a hangjától egyből alattvalói érzete támadhat a csóri kanrockernek: a süvöltő orkán rögtön megmutatja, ki a domina a háznál! Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem sokkal inkább bejön ez a fajta erőteljes, female-tenori attitűd, mint a gótikus bánathölgyek kislányos-dívás szopránkázása, bár ehhez a zenéhez bizony fel kell kötni a szoknyát, mert ez itt nem az európai csajmetálos merengés szomorkás langyisága. Nem, ez bizony erőteljes power metal, amúgy skandináv módra, még akkor is, ha a refrének néha a hard rock dallamosabb vizeire eveztetik a hallgatót. És ha már brazil, akkor az említetteknek megfelelően most senki ne várjon euro-speedes Helloween/Angra utánérzést, a Shadowside zenéjét keményebb hangjegyekből faragták.
A prezentált kedvenc dal egyébként a legutóbbi albumról pottyant a fülembe, és valószínűleg a zenészek is érezték, hogy itt bizony valami szokatlan született, már csak azért is, mert a dalba meghívott énekesek bizony ellopják a showt, annak ellenére, hogy Daisa Munoz dominátrix a lelkét is kisüvölti – ami azonban ezúttal kevés az alázathoz. De hogyne lenne kevés, amikor három olyan metál-macsót kellene megrendszabályozni, mint Björn "Speed" Strid [Soilwork], Mikael Stanne [Dark Tranquillity], és Niklas Isfelt [Dream Evil], akik számára ezt az egyetlen dalt ötletesen vágták három, egymástól elkülöníthető, ám mégis koherens darabra, minden részben szabad hangot adva az énekesek által képviselt stílusnak. Daisa persze megadja a keretet a mutatványhoz, de amikor felcsendül Isfelt csodálatos orgánumán a dal refrénje, rögtön világossá válik, hogy miért is lett a Dream Evil Európa egyik vezető power bandája – ez a momentum azonban nem halványítja el Stanne meghökkentő, szinte Nick Cave-es porcióját, melyhez Strid hörrentése és a blastbeat úgy csapódik, mint zacsi a… bevásárlókocsihoz.
Emellett természetesen érdemes az egész albumot végighallgatni: aki vonzódik az izmosabb powerhez, és érez magában némi alattvalói kényszert, nosza neki, az élvezethez még korbácsok sem kellenek!
Garael