Kiadó:
MK Music

Honlapok:
www.oficinag3.com.br
myspace.com/oficinag

Tagadhatatlan, hogy Brazília nem csak a végeláthatatlan amazoni őserdőknek gazdag táptalaja, hanem az európainál európaibb power (és egyéb) metalnak is. Kiváló hangszeresek és jó torokkal megáldott énekesek teremnek arrafelé, de a dallamérzékük is bámulatos, így minden adott ahhoz, hogy levegyenek a lábamról. A mostanában bizonytalan sorsú Angra mellett egyértelműen a nyíltan keresztény metált játszó Oficina G3 a kedvencem. Engedtessék meg nekem némi  dicsekvés: szerény erőfeszítéseim következménye, hogy a magyar rockújságírás és blogoszféra figyelmét (elsőként) fölhívtam a Myrath és az Oficina G3 elévülhetetlen érdemeire.

Ezek a tehetséges, lánglelkű brazilok nem kényeztetnek bennünket sűrű kiadványokkal, utolsó stúdió albumuk (Depois da Guerra) 2008-ban jelent meg, azóta "csak" egy zseniális (ámde eredetiben gyakorlatilag beszerezhetetlen) DVD-vel kedveskedtek a rajongóknak 2010-ben. Az év egyik legszebb meglepetése a furcsa címmel megfejelt új lemez. Nem egészen értem, mi közös van a történetekben és a biciklikben, de mentségemre legyen mondva: nem sokat értek portugálul (na jó, őszintén: portugál nyelvtudásom konvergál a semmihez).

Mit is mondhatnék? Juninho Afram zenekarvezető gitártudása mit sem kopott az elmúlt években, Mauro Henrique hangja pedig még mindig veri a nemzetközi mezőny min. 95 százalékát. A "Histórias e Bicicletas" egyenes folytatása az előző lemeznek, amennyiben kemény, kövér riffek, káprázatos gitárszólók, szárnyaló (de nem kommersz) vokális témák és finoman adagolt progresszivitás jellemzi.

Nem is fűzöm tovább: az év egyik legjobb prog-power anyaga eddig, és nem lepődnék meg, ha az idei toplistán kötne ki. Már csak azt kellene kiagyalni, hogy miként lehetne a CD-t eredetiben beszerezni. Gigászi feladat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a teljes lemezt (több, mint egy óra!) meg lehet hallgatni a técsűn (itt). Illusztrációképpen itt most megelégszem azzal, hogy a két kedvencemet megosszam a tisztelt olvasókkal: a "Confiar" bődületes nagy ballada (mint az "Incondicional" volt az előző lemezen), a "Não Ser" pedig egy igazi energiabomba, szálkás zenei izmok fitogtatásával.

Tartuffe